Versek

Önarckép
/A Szaturnuszi költemények ciklusból/

...a reggel nehezen rúgja ki álmát
szeméből, mivel éjnek madara
s verse sötéten árnyalja be szárnyát.

Nem gyerek: ám hull foga, sőt haja,
barna kerettel szeme alja, táskás;
saját marka segít élni a vágyát
s képzete sem földi, lelke kamasz.

Pedig három évtizedet taposva
sarkai kérgével e sárgolyón,
bölcs lehetett volna, akár Szolón,
de mást s máshogy akart s múltba karolva

fogja a holnap; jelenét fogyó,
ezüst holdnap adja, amíg a sorsa
kitell’ s átkel az útján a folyó...

Budapest, 1999. november 2.

HAIKU

Letargikus arc:
tükrömből néz rám érett,
kusza kókusza.

HAIKU

Sör: arany-fény s vér.
Tizenhárom tölgyfa – állt...
Ritkán koccintok.

HAIKU

Gyorsan eloltom
a fényt; papíromra hullt
hajnali holdam.

HAIKU

Mindig megugat...
Most ül s les: karácsonyi
moratórium?

HAIKU

Rúgott labdaként
csattan a kapun,
szemében kardvirágok.

HAIKU

Kiszáradt kóró
magányos holdárnyékom...
mint árnyékholdam.

HAIKU

Barnálló estben
ködös kövek. Nyomaimra
ráborul a csend.

HAIKU

Döglégy döng; csapok.
Elfog az undor és nem
gondolok Buddhára.

HAIKU

Elmúlt karácsony.
Él-e s hol áll most a fa,
mely keresztem lesz?

HAIKU

Kint jajveszékel
két eb. Bent, mellettem a 
szakácsnő székel.

HAIKU

...ezt nem akartam!
Bársony szőre égnek áll
s holdsarló karma...

HAIKU

Ó, telt, fehér hold!
Végre hármasban!; Te, én
s gyarló árnyékom.

HAIKU

Bőrömbe fúrnak,
vérmintát vesznek tőlem
és zúgolódnak.

HAIKU

Éveim ráncok
arcomon. Körülöttem
hó, szél és álmok.

HAIKU

Kavicson remeg
egy szitakötő.
Ó! Hangya zavarja meg.

HAIKU

Mily érdes kövek!
Fő a változatosság!
Mezítláb megyek.

HAIKU

Elegáns veréb:
az út szürke porával
mossa köpenyét.

HAIKU

Csendes a város
újév reggelén.
Hólé csepeg egy ágról.

HAIKU

Arcod mint finom,
rám és rád hulló
cseresznyevirág-szirom.

RÚBÁÍ

Ha fiatal – bolond! ha öreg – megbolondul:
ugyanaz a harang, csak éppen másképp kondul,
de az is meglehet, én vagyok a süket
s csikorgó agykerekem hallom vissza rosszul.

RÚBÁÍ

E világon még mindig soká merengek:
sorsom uraként sorsom ural s egyremegy
vezet-e ösztön vagy átok. Ónos eső
kopog kopasz koponyámon és nevetek.

RÚBÁÍ

...és egy este a kocsma sarkában hallgatom,
hogy miként is beszélget két munkás: ... “valahogy
eltelt s monoton-menetem velem foszlik szét,
amiként e falakon körző árnyalakok...”

RÚBÁÍ

Övezzen akár fenséges babér,
fetrengj a sárban, kergessed a kéjt,
élünk vagy halunk, annyi csak neki,
mint tenyérnyom a tenger felszínén.

RÚBÁÍ

Úgy élni mint mások – nem az én utam.
Utamon virágok – nem az én utam.
Tettem, mit tettem s lettem ami lettem;
föl, hozzád sem vágynom – nem az én utam!

RÚBÁÍ

Akárhányszor fordult is utamon szekerem,
mindig tudtam: szélfútta víztükör életem.
Mert bárhogy őrlődtek gondolataim, végül
ugyanoda jutok: voltam, vagyok s nem leszek.

RÚBÁÍ

Úgy hiszem, hogy hétköznapok tora
minden pohár bor s az utak pora
melyet öblítek; egy emlék, mit nem
töröl más csak a végső alkonyat.

Ikarosz II

Volt csúcsboldogság,
szárnyaló vágy, varázslat.
Ám a mély kivárt!

Kiskertem fénye
hajnal sugarát érzi
ébred az élet.

Válasz a(z) 104-es üzenetre:nagyon jók  :-)   bár nekem kétszer kellett nekifutnom, hogy megértsem  :-D  
de emgértettem  :-D 

Az író

Emléked őrzi
Kilimandzsáró hava.
Jó öreg vadász.

Ikarosz

Most csúcsboldogság,
szárnyaló vágy, varázslat.
Ám a mély kivár.

Metamorfózis

Kiskertem éke,
vérengző hüllő-utód,
apró fürgegyik.

Válasz a(z) 100-es üzenetre:találó..  :-D 

A celeb                                  

Celeb vagyok, celeb,                  
ámuljon a világ,
egyetlen csapással
leütök egy bikát.

Afrikában küzdök,
szelídített vaddal,
ha rezes a gatyám,
kimosom szappannal.

Kibírok én mindent,
állom jól a sarat,
nem bánom, ha ütnek,
hogy az inam szakad.

Pók, pióca, egér
az én hálótársam,
a szemem sem rezdül,
csak a lóvét lássam.

Farkasétvágyam van, 
nem keresem okát,              
dögevőkkel osztom
a bűzös vacsorát.

Megeszem a mocskot,
nyelem, mint a vizet,
az a fontos nekem,
hogy a tévé fizet.

Zsebrevágom szépen
zsíros fizetésem,
nem adtam cserébe,
csak a tisztességem.

---------------------
 :-D 

Válasz a(z) 98-es üzenetre:nagyon szép haiku  :-)  köszi ari vagy

Tavasz

Hajnal gyémántját
gyönge napsugár festi.
Fűszálon harmat.

Válasz a(z) 95-es üzenetre:nagyon jó  :-)  köszike h nálam jártál  :-D 

Válasz a(z) 94-es üzenetre:ez édes  :-D 

A macsó                                  

Macsó vagyok, macsó,                  
ez a sikk mostanság,
nem kell hozá semmi,
csak gátlástalanság.

Tar fejem világít,
akár a fényszóró,
ebből is kitűnik,
hogy nem vagyok csóró.

Terepjáróm elől
menekül mindenki,
aki lassaban fut
a kórházban köt ki.

Igazam nekem van,
aki máshogy látja,
megismeri öklöm
s néhány foga bánja.

Szeretem az italt,
be is szedek gyakran,
kába, szédült fejjel
hazavet a hajnal.

Kártyában az eszem,
vág, mint a borotva,
igaz, nyereséggel
nem tértem még haza.

Foghíjas tudásom 
büszkén bevállalom,
gyűlölöm a könyvet, 
elkerülöm nagyon.

Zabálom a nőket,
van szőke van barna,
szeretnek is addig,
míg a lóvém tartja.

Így élem életem,
felnéz rám mindenki,
ha elfogy a pénzem,
maradok nagysenki.
-------------------------
Ez nem haiku, nagyon nem  :-)   :-* 

Oda a legkedvesemhez.

Kivánlak!

futóuborka vagy?  :-O  Válasz a(z) 92-es üzenetre:

egyedem begyedem , tengertánc , te ki torzsa , mit kivánsz? ne,m kivánok egyebet csak hagyjon végre lufni

Sötétség


A hold és a fény,
Csendben leszáll az éj,
Árny vagyok de szép!

Köszike:) tudod a haiku olyan mindt  boc boci tarka, se füle se farka:) első szárnycsapások:) biztosan vannak ettől sokaakl jobbak  is.. szeretettel Anikó
Válasz a(z) 89-es üzenetre:

Válasz a(z) 88-es üzenetre:
Mondtam, tetszik  :-) 
de... ha az első sor...mondjuk...szerintem...?
-----------------------
Csend, éj, benne fény
-----------------------
lenne? bár, lehet h. te másként érzed. 

A harmadik sor pedig, picit rideg, hideg, tárgyilagos? (objektív?)

Remény

A csend és a fény
hozza nekem a reményt
a boldog létet.

Sziasztok,

Először is elrontottam a regisztrációt és nem nő hanem férfi vagyok. Másodszor olyan élményt keresek, ahol végre nemy egy vagy két nővel lehetnék egy légtérben és szeretkzhetek kötöttségek nélkül hanem sokkal. Ennyi a végyam

?

ide írjak?

Válasz a(z) 55-es üzenetre:
Csak most olvastam.
Nagyon tetszik a téma, a gondolatmenet, a kivitelezés! Gratulálok!

Renitens betegek ágyhoz kötve

 

2009-06-22.-én, mint mindig, dolgozni mentem. Minden úgy ment, ahogy szokott. Semmi különleges nem történt, tettem a dolgom. Éjfél környékén már valami nem stimmelt velem.  Alig vártam, hogy a műszaknak vége legyen. Hajnalban, egyre rosszabb volt a helyzet. Szóltam a kolléganőmnek, hogy hívjon orvost. Akkor már kezdtem aggódni. 

Egyébként is tervezve volt egy beavatkozás nálam, ez most picit előbbre került pár nappal.

Kivizsgálások sora kezdődött, közben jobban lettem, de mivel nem tudtam önállóan közlekedni, kísérni  kellett mindenhová. A kollégámba csimpaszkodva dülöngéltünk végig a folyosón.

Az első nap hajnalban, segíteni akartam a kolléganőmnek, aki a gerincpanaszaitól szenvedett.

Vesztemre, az ügyeletes orvossal néztem farkasszemet, kezemben a fecskendővel, és a vérvételi csövekkel. Mikor meglátott, azt hittem megáll a keringésem, olyan szemeket meresztett rám.

 Határozottan rám szólt. Anika! Mégis hogy képzelte mindezt!  Na, most hátra arc, és a betegnek az ágyban van a helye. Mint egy megszeppent gyermek, engedelmeskedtem, és megszégyenítve visszakullogtam a nővérszobába, letettem az eszközöket, és bementem a szobámba. Szörnyen éreztem magam. Nem értettem, miért nem segíthetek, mikor jobban vagyok.

Innen kezdve, mintha csak rám startolt volna. 

Nem mertem kilépni a szobámból, de amikor muszáj volt, rögtön bele ütköztem. Ilyenkor mindig leszidott, hogy hol a helyem.

agy barna szemeit rám meresztette, és kérdés volt; 

Anika! Hova - hova? Ez így ment másnap is. Már a betegek is azt kérdezgették mikor megláttok, hogy hol a helyem. Ekkor már kezdtem aggódni magam miatt. Talán mégsem a saját osztályomon kellene feküdnöm. 

Aztán elhessegettem magamtól a gondolatot, mert ha így lecsesznek, és nem ismerősök, valószínűleg abba a kórházba többé be sem teszem a lábam. Még élénken élt bennem a legutolsó, nem kellemes tapasztalat, a kórházi ellátásról.

Csütörtök reggel vártam az új szobatársam, akinél ugyanezt a beavatkozást végezték, mint nálam.  Csak reménykedtem, hogy nem egy nagykabátban is vacogós idős néni lesz majd.

Megörültem, mikor megláttam Anettet, egy 32 éves szolnoki lányt.

Egyből derűsebb lett az elkövetkezendő két nap remélhető hangulata, amit fekve, nyújtott lábbal kell eltölteni.

Nem is csalódtam.

A lényeg az, hogy mire elérkezett a tervezett beavatkozás napja, teljesen rendben voltam.

Az első nap nem történt semmi extra dolog. Elkaptam Erzsikét a másik szobából, aki nagyon aggódott, hogy nem sikerül nála elvégezni a beavatkozást. Ugyanis folyadéknak kell lenni az ízületben, csak akkor lehet. Azt kérdezte; akkor igyak több vizet? 

 

Na, ezen egy jót mosolyogtam, hiszen nincs összefüggés a két dolog között.

Mondtam neki, hogy ne izguljon, majd együtt csináljuk a dolgokat, és tuti lesz benne folyadék az erőltetéstől. 

Ugyanis a kétnapos fekvéstől, az én térdem is kezdett megnyugodni.

Elkezdtük hát, a tervezett "Canossa" járásunkat.  

Vidám perceket szerezve a liftes kolléganőnek, és egy betegnek, aki az elején csak véletlen volt jelen, de a későbbiek folyamán, már stopperrel mérte a teljesítményünket.

Fel az ötödikre a lifttel, és gyalog le a lépcsőn, mivel nem loptuk az amúgy is rossz lábainkat. Mindig megálltam, és vártam, hogy Erzsike beérjen.. és még figyelni is kellett rá, mert csalt egylábazott,  mint a gyerekek. Csak váltott lábbal volt jó...

Édes volt, amint a kistáskájába kapaszkodva, szorított ököllel, de csinálta. Előbb nehezen, később már jobban ment a dolog. Mindkettőnknél elvégezték a beavatkozást, túléltük, mint a többi beteg. A fekvéssel adódtak némi nemű problémáim. Már nem az volt a baj hogy nem, hanem a hogyan fekszem.....  című fejezet lépett színre. A délelőtt gyorsan telt. Megkímélve a beteghordó gerincét, és a heréit, nem engedtem nekik, hogy felemeljen, hanem átgurultam a fekvő kocsiról, az ágya, sikeresen. Legelső nehézségünk, az "ágyban" való vizelésből adódott. Az istennek sem akart sikerülni. Hiába akartam úgy intézni, ahogy nekem jó, megint kikaptam, mert vesztemre megint akkor akartam, mikor bejött a kezelő orvosom. Ráadásul, mert nővér vagyok, duplán kaptam. Anettel együtt próbálkoztunk, szakadt rólunk a víz, de nem ment. Közben egymáson nevettünk, hogy milyen bénák vagyunk. Már kezdtem megszokni, hogy lépten, nyomon mindig lecsesz valaki valamiért, ezért én csak felültem, és 30 perces kínlódás, kemény gimnasztikai torna után meg hozta az eredményt a renitenskedésem. 

Szerencsére akkor épp nem kapott el senki. Anett katéterért könyörgött, de nem kapott.... A kolléganő behozott egy paravánt, becsukta az ajtót, függönyt el, és 40 perces vajúdás után, megkönnyebbült ő is.

Ezen a napon, nem volt látogatom, Anettet viszont felváltva látogatta mindig valaki. Közben a gimnasztika is éreztette a hatását, felment a vérnyomásom, és be kellett vennem a vízhajtót, amit nem nagyon akartam. Innen kezdve, folyamatosan ki kellett küldenem a látogatókat, de már rutinosan sikerült az attrakció, és egyszer sikeresen be is borítottam a tartalmát az ágyba. mivel engem sűrűn kellett ellenőrizni, ezért Anettet is elkapták. Első alkalommal összetűzésbe került a kolléganőmmel, az ágytál miatt, mert Anett a földre tette.

Kolléganőm értetlenül szemlélte, miért nem érti, meg hogy mikor a földről az ágyba kerül, akkor koszos lesz az ágy.

Anett viszont hajtotta a magáét, hogy nem elég a megaláztatás, hanem még lobogtatja is az ágytálat. Amikor betette az ágyba, és betakarta a paplannal, végképp elfogyott a türelme, . kikapta, és levágta a földre.

A második összetűzés azért volt, mert a vőlegénye hozzábújva ölelte, simogatta, persze az ágyban.

A kolléganő mikor meglátta, egyből nemtetszését nyilvánította ki. Akkor már mindketten feszültek voltak. 

Felvilágosította, miért nem fekhet mellé a szerelme az ágyba. Anett ezt nem igazán akarta megérteni. 

Szó szót követett, és megemelték a hangjukat mindketten. Szegény srác, csak csendesen ült a széken. Végül a kolléganő közölte, hogy beküldi az ügyeletes orvost, ha nem akarja elfogadni, amit ő, mond.

Anett ezt fenyegetésnek vette, és közölte, hogy nem fog megijedni az orvostól sem.

Csendesen megjegyzem, én is szóltam volna, csak picit másképp. Most viszont nem nővérként voltam jelen, hanem "renitens"betegként, akit lépten, nyomon lecseszett valaki, ezért picit mindent másképp láttam.

Ezek után, már nem láttuk a kolléganőt, csak amikor lejárt a műszakja, és bejött elköszönni tőlem. Nem volt harag a tekintetében, mosolygott..

Anettel közben önértékelést végeztünk.

Kielemeztük magunkat, és megállapítottuk, hogy igazán rendetlen betegek vagyunk. Kipróbáltuk, hogy a nővérkék idegei mennyire bírják a strapát, mosolyogva.

Anett ártatlan lencsi szemeit rám emelte, és megkérdezte.

- Most nincs igazam? ......

Bennem nincs harag, szívesen megbeszélem vele a problémát, de nem most, mikor itt van velem a szerelmem.

Magamban mindkettőjüknek igazat adtam, bár én másképp intéztem volna el a dolgokat. 

De hát ezért szép az élet.  Nem vagyunk egyformák.

A kezelőorvosom is benézett, és egy ilyen alkalommal, Anett ágyában akkor épp egy gyermek ült.  Hm. Nem maradt szó nélkül. A halk szavú főorvosnő hihetetlen nyugalommal elmagyarázta Anettnek, miért nem ülhet a gyermek az ágyon, amit meg is értett, és most csoda, de nem emelte fel a hangját.  Elfogadta, amit mondtak neki.

 

Este megérkezett a váltás, és úgy tűnt, hogy mindenki rám specializálta magát. Szoros ellenőrzésben volt részem éjjel is.

Valamikor felébredtem éjfél után, rutinosan elintézve a dolgom,. Mikor hajnalban fél négykor felébredtem, hát bajban voltam, de legnagyobb meglepetésemre, mikor aludtam, bent járt, és kiürítette... 

Lassan mindketten megtanultuk eme e nemes cselekedetet véghezvinni, minden nehézség nélkül, az ágytálnak is találtunk megfelelő helyet, leomlottak a gátak, és mindenki boldog volt. Másnap nem készítettük ki a soron következő kolléganőt (bár azon csodálkoztam volna, ha ez sikerül).

Szombat este jött megint egy mosolygós kolléganő, de tőle már csak fogmosáshoz kértünk lavórt. 

Na, ez is aranyos volt.

Valami miatt, csak éjfélkor kaptuk meg a lavórt, többszöri folyamatos csengetésre. Nem beszélve arról a bizonyos edényről, amibe már nem lehetett semmit alkotni.

Szerettem volna nagyon sokat aludni, hogy már csak fel kelljen kelni az ágyból.

Vasárnap reggel, ágyba kaptuk a kapucchinot. Délben, mint a pitypang repültem ki az ágyból, és boldog voltam.........

Mindenki boldog volt... Már nem szorultunk ellátásra...

De szép az élet.....

Ez volt az a történet, melyet meg szerettem volna osztani veletek.

Végül is így visszatekintve, nem is volt olyan vészes, mint amikor benne voltunk.

dobok egy ilyet.És megnézegetem kik írnak még ide.Vannak innen barátaid?


47.

Na úgy azért ritkán érzek örömöt
Ahogy te fagyos szívemen átderengsz.
Elvezetsz elveszett kéjekhez,

S rajongsz:
De hosszú!
vagy
-Szívemig csak elér!

De nem.

Apró lettem benned,
Szememben nedves
Bársonylepkék halvány
Lábnyoma...

Haláltáncuk mostoha

Édes ajak, mérgező csók
Nem ad neked ma semmi jót.....
Szenvedély varázs, mely moinidg vissza tér
 karodban kedves a világ véget ér...

Te miket irsZ?  :-O  
Irj ide is ha van kedved  :-)  


A szenvedély oltárán izzik a parázs
Két ölelő testben fellobbanó láng.
Bíborvörös ajkak izzó csókja lobban
Szenvedély és sex tűzhányóként robban.
 Válasz a(z) 77-es üzenetre:

Látom te is írsz.Gondoltam küldök neked pár sort,ha van kedved ismerkedni,levelezni,és ha tetszem neked.
Kedvencnek jelöllek,így meg is nézhetsz.
Puszi:Misi


60.

Szád lakatlan
Hívogat,
Párnát kínál egyre
Gyönyörszövetkezésre.
Ajkad puha húsa
Kusza vonalain egybetör,
Meggyötör –
Nem rejt éles fogakat.

Talán angyali mosolyod 
Tart fogva
Vagy szemeid tétova csillaga
Nem tudom...
Erőd 
Démoni hatalom

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/47960.jpg
Édes vagy mint a méz hát légy már az enyém és nem egy alkalommal hanem nap mint nap repítsük egymást a csúcsra..repülj velem és szeretkezz;)
Nyalom az ajkaid...Mmmm;*

Szeretnéd tudni hogy mire gondoltam  mi?  :-O