Fejlődéstörténetem?

itt vagy: Eropolis > Transzneműek negyede > Blog > timi-fiu > 11

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...
Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt?

timi-fiu blogja


Egy CD napjai
Hétköznapok, ünnepnapok egy bisex CD életében
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »
Fejlődéstörténetem?
#11 2020-04-19 00:11:15
Nyolc éves korom óta öltözöm. Voltak szünetek, de alapvetően végigkíséri az életemet. De pasizásra nem gondoltam, sőt huszonévesen visszautasítottam, ha kikezdett velem valaki. Volt olyan. Nem voltam meleg. Azt viszont nem tudtam megmondani nagyon sokáig, hogy mi vagyok. 
Aztán családom lett. Kerek, boldog, egész. És jó is ez így. 
De ez nem múlt el. A feleségemnek is elmondtam. Majd egyre inkább úgy éreztem, hogy ez vagyok én. Eljött az az idő, amikor igényem lett átalakulni, és megmutatkozni is. 
Először csak levelezni kezdtem nőként pasikkal, nagyon jó érzés volt, hogy nőnek hisznek, igen jó volt tapasztalni az udvarlásukat (és rossz a lelkiismeretfurdalás, hogy ők át vannak verve. Egy idő után meg is mondtam nekik, de lehet, hogy az még rosszabb, még tán megalázó is). Én viszont egy lépéssel közelebb voltam a nőségemhez. 
Aztán még közelebb akartam kerülni, és emberek közé vágytam, hogy fizikailag is nő lehessek. Tanulgattam sminkelni, válogattam a megfelelő ruhákat. Voltam már gyerekkoromban az utcán lányként, de az más volt, mint így. Újabb lépés nőlétemnek. Férfiak szemének kereszttüzében lehet érezni, mit jelent nőnek lenni. És persze ezt is lehetett fokozni, amikor pl. egy-két egész napot így tölthetek, nem csak lopott órákat.
De azt hiszem mondanom sem kell, hogy a vágy már erős volt arra, hogy még tovább lépjek. Tudtam, hogy igazán nő csak akkor lehetek, ha egy férfi érintése adja a keretet. Keresni kezdtem a lehetőséget, és lassan találtam is. Volt aztán pár férfi, aki megadta nekem, hogy átélhessem a nőiség fizikai síkjait. 
Nos itt tartok most. Azt gondoltam, hogy így már elég…

Hát szóval azt már tudom, hogy nem elég. A vágynak semmi sem. Mindig itt szorít. Még tovább. Még tovább!
Jó lenne a hétköznapokban is így maradni. Azt hiszem, hogy ha ez 20 évesen így elém jött volna, akkor léptem volna, és most tudnám, mi vagyok. De akkor nem jött. Akkor ez még nem volt ilyen látható, a megítélése sem volt olyan mint most. Nem negatív, vagy pozitív hanem egyszerűen nem volt. Egyszerűen nyilvánvaló volt, hogy az van ami, és ez nem alternatíva. Nem beszéltek róla, szülők sem tudták mi ez…

Most már ez elment. Nem fogok már ennyi évvel, családdal, kapcsolatokkal, munkával a hátam mögött újrakezdeni. Mert az nem kérdés, hogy teljes újrakezdéssel lehet csak. Túl sok ez már egy coming outhoz.
Úgyhogy megmarad vágynak. Nincs bajom ezzel, értem én, hogy ezt az áldozatot nekem kellene meghozni, de nem tehetem. Talán ha csak magamért lennék felelős, képes lennék rá, talán akkor sem. Így viszont biztosan nem. Azért is, mert felelős vagyok, nem csak magamért, és ezt komolyan gondolom. Meg boldog is benne - ezzel a felemmel. Meg azért is, mert minél több idő ment el, annál nagyobb áldozatot jelentett. Ha beszélhetnék a 30 évvel ezelőtti önmagammal, valószínűleg rábeszélném, de a mai magamat már nem tudnám. Annyit tudok még elképzelni, hogy ha lehetne rendszeresen annyi szabadságom, és egy állandó férfi hozzá, hogy néha… pár napra így maradhatnék.

Csak gondoltam leírom azoknak, akik épp gondolkodnak, és még tehetik. Rakhatnak ebből valamelyik serpenyőbe.

3 hozzászólás |

Hozzászólások

timi-fiu#11#3 2020-06-08 21:53:22
#drizzt77: Kedves vagy, hogy leírtad. Mindamellett én azért azt gondolom, hogy a Pride se hülyeség. Jól estek a soraid
drizzt77#11#2 2020-06-03 07:33:35
Hmmm... hmmm...
Önismeret, kötelességtudat, áldozat, alázat. Ezek nagyon értékes/nemes emberi tulajdonságok. Napjainkban - sajnos - nagyon ritkák is. Ez az életút, ha felhőtlen boldogságot nem is jelent a számodra, de büszkeségre adhat okot. Itt nem szeretném, ha bárki is asszociálna a "pride"-ra, mert az parádés polgárpukkasztás a szememben és nem harc a "mások" emberi jogaiért. Egy eszköz. Egy - szerintem - rossz eszköz. Ordít ott, ahol a kedvesen magyarázónak kellene lennie, megbotránkoztat ott, ahol megértést és elfogadást kellene hírdetnie.
Szóval, ez a büszkeség más. Ez az emberé, aki egy olyan, egyik igen fontos jellemzőjét el nem fogadó - mi több ellenségesen kezelő - társadalomban és annak normáinak megfelve maradt az, ami mindenek felett: ember.
Egy ember értékét pedig, nem az "önmegvalósítás" mértéke, vagy vágyainak megélésének teljessége adja.
Tudom, valószínűleg sokan nem értenek majd velem egyet. Tudom, valószínűleg Te is sokszor úgy gondolod Timi, hogy ez sovány vígasz, de hidd el, nem az. Nem tudok olyan pillanatot elképzelni, bármilyen nehéz legyen is, amikor a gyermeked/gyermekeid mosolyára gondolva nem éreznéd azt: Igen, megérte! :)

Be welcome in the XXI. century! Vágyaink megélése immár nem olyan lehetetlen, mint az internet általános elterjedése és az lmbtq-a viszonylagos elfogadottsága előtt. Talán ez az oldalad nem teljesedhet ki maradéktalan. Ettől független, van lehetőséged megélni azt, ami titkoltan vagy. 

Csatlakozva az előttem szólóhoz, kívánok kellemes élményeket, jó egészséget! :)
necc#11#1 2020-04-22 07:17:35
Timi, kedves!

Nagyon megértelek és átérzem a borongásodat. Egészen hasonló életutat jártam be a vonzódásaimmal, és mára ugyanoda jutottam a megélt vágyaimmal és kapcsolataimmal mint te, Timi. Hiszen akkoriban, amikor én felserdültem, megkorosodtam, valóban nem voltak sem fogalmaim, se tudásom, se párbeszédem arról, ami bennem olyan fura érzéseket, vágyakat keltett. Gondolj bele: amikor igazán egy pasi karjai közt találhattam magam, pár évvel idősebb voltam, mint amilyen idős most te vagy, és még évekig hezitáltam, mire teremtettem magamnak annyi függetlenséget, hogy nap mint nap kifejezhessem önmagam nőiességét. És azóta hányszor, de hányszor végigfuttattam magamban azt a gondolatot, amit olyan plasztikusan leírsz: hogy találkozva a fiatalkori önmagammal tanácsot adhassak a mai tudásom szerint, és intsem magamat arra, hogy bánni fogod az elvesztegetett időt, az életedet, ifjú hölgy, ha nem vállalod önmagad. Ma már beletörődtem, és igyekszem kihasználni minden percet, ezért vállaltam viszonylag teljes nyíltságot a barátaim, a családom előtt is. Nem egészen konfliktusmentes ez a vállalás, de sok segítséget ad, hogy magam előtt, mellett tudhatom egy nagy közösség példáját, és azt a - vissza-visszaeső, politikai agyrémekkel is terhelt - közhangulatot, amely azért jórészt egyre kedvezőbb lesz a mai fiataloknak, hogy kevesebb tudatlansággal, félelemmel, több nyíltsággal szemlélhessék önmagukat, és akarják, hagyják, hogy láthatóak legyenek.

Szép napokat, jó élményeket, és jó egészséget neked!

Puszi! :)


Ajánlott szobák
#bdsm_szoba1711BDSM - extrém szexualitás
Ajánlott szobák
#biszex_szoba3121Biszexuális vagy, be kell lépned!
Ajánlott szobák
#maszti_szoba500Eropolis hivatalos maszti szobája

#centrum_szoba510Belvárosi szexmentes csevegő
Ajánlott szobák
#homo_szoba1811Meleg férfiak egymás között

#zso06100wc-d lennék Dunántúli bi/meleg pervi ffiak
Ajánlott szobák
#hetero_szoba2220Heteroszexuális vadászterület, meleg és biszex mentes övezet.
Ajánlott szobák
#profi_csajok710Türelmi zónás csajok várnak

#profi_pasik100Türelmi zónás pasik várnak
Ajánlott szobák
#transz_szoba600Transzszexuális csevegő

#cdfatime100GANGBANG








A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.