Fenntartható fejlövés

Mindig érdemes az erpolis tengerének mélyén mazsolázni.
Mindig találni olyat ami új azaz nem ismert, vagy kevésbé ismert.
Mai gyöngyszem: chatszobámbab!
Imádom ezt a kopasz csacsihasút! :D :D

Válasz a(z) 1265. üzenetre:

Mezítláb cipőt próbálni? Sose engednének egy boltban. :D
Fránya hihetőség... :napersze: 

Hova tűnt vajon a kamufórum? :D

Napok óta legfelül volt, már vártam, mikor válik köddé. Úgy látszik megtörtént. 
A fizika törvényei továbbra is ugyanazok. A tárgyak lefelé esnek, a Télapó nem létezik, nincs ingyensör, és egyebek... ;) :D

Válasz a(z) 1261. üzenetre:
Szerintem jó esetben annak indul. :)

Kétféleképpen tud indulni. Egyik esetben az ember egyedül van, és abba érkezik valaki, aztán vagy marad, vagy nem.
A másik esetben vannak többen, és onnan növi ki magát egyedülivé.
Bár valószínűleg az itt lévőknél (engem is beleértve) a második eset a gyakoribb, de ettől még az első verzió a normális. ;)

Válasz a(z) 1259. üzenetre:
Biztonsági játék...ha abból indulsz ki, hogy el fogod veszíteni, bele se kezdj. :napersze: Legalább az eleje legyen már rózsaszín! :D

Ugyanakkor annyi igazság van ebben is, mint a "keresem a másik felem"-re szokás mondani, hogy ha te magad nem vagy kerek egész, akkor hiába találsz bárkit. ;) 

Micsoda tragédia. Hát ezért nincs nekem sem... :D

Válasz a(z) 1254. üzenetre:
Jujjjjj :o  :o  :o  :o  :o 

Válasz a(z) 1253. üzenetre:
Oké, csak azt nem értem hogy mi benne a hasonlat. Közös tulajdonság, de ugyanilyen közös tulajdonság hogy a kakas taréja piros, és az alma is. Ettől talán jobban el tudjuk képzelni a piros színt, de ettől még nincs bennük egyéb közös, amiből messzemenő következtetéseket lehetne levonni. :D

Válasz a(z) 1247. üzenetre:
A kettő nem függ össze természetesen, viszont mindkettőről azt gondolom, hogy önmagában nem boldogít, a hiánya viszont eléggé tönkre tudja tenni a boldogságot.
És mindkettőre áll az is, hogy álszentségnek tartom azt hogy elbagatellizáljuk a jelentőségét. :D
(Ami nem azt jelenti, hogy jó magyar szokás szerint irány a ló túlsó oldala.  :napersze: )

Válasz a(z) 1248. üzenetre:

:D Nem csoda ha leragadtál a "gödröcskéknél", és az "álomnőről álmodozol :P 

Válasz a(z) 1249. üzenetre:

Persze, én azokra utaltam, akik azt úgy is eloszthatnák, hogy a rászorulóknak is jusson, és maradjon is (nekik).

Gondolok, most az egészségügyi és a szociális szférára, az oktatásra , és sorolhatnám...

Válasz a(z) 1243. üzenetre:

A jó szex  és a pénz ilyen kontextusban pedig egyszerre zseniális, és borzasztó.  :D

Válasz a(z) 1234. üzenetre:

Hehe a társadalom nem akar semmit, azt azok akarják, akik az adónkból kapják a fizetésüket, és a vissza nem terítendő támogatásokat stb.  

Amúgy én (többnyire) meglátom a erősnek látszó emberek álarca mögött a gyengeséget és fordítva. Fiatal koromban ki is mondtam, most már inkább elsétálok, kivéve ha valakit érdekel a véleményem vagy éppen az a dolgom, hogy segítsek, vagy "kompenzáljak".  Hosszabb ideje, másodszor is bedőltem ugyanannak. (Talán mert kényelmes volt és élveztem is) Most dilemmázom éppen, meddig hagyjam a "játékot"  :D Ameddig jól esik asszem.   

Válasz a(z) 1231. üzenetre:

Igen Jól körüljártátok és ez a lényeg megtalálni hogy mikor kell, és mikor nem kell. Én a mai napig keresem . 

Van hogy úgy tudtam lelépni hogy magamat hibáztattam ok nélkül bevállalva a következményeket, máskor pedig eltörpült egy kisebb hibám, valakinek más nagy hibája miatt. Olyan szubjektív ez is, kinek, mi hiba, mi csak apróság, és hol kezdődik a bűn ami már más elbírálás alá esik és nincs bocsánat. :)

Válasz a(z) 1241. üzenetre:

A jó szexre nagyjából ugyanaz áll, mint a pénzre. Nem boldogít önmagában. De ha nincs, baromira tudja csökkenteni a boldogság esélyét.

Igen, egy szerető esetén nagyjából ennyi az elvárás a boldogsághoz, társ esetén jóval több, és sok tekintetben más.

Éppen ezért sokan esnek abba a hibába, hogy kompromisszumot kötnek, ha vagy az egyik vagy a másik dologban jók, összekötik az életüket.
Aztán jön a szívás, mert a másik dolgok is ugyanolyan fontosak.

Már úgy gondolom, nem perspektíva a kompromisszum.
Monogám kapcsolatba már csak olyannal mennék bele, aki mindkét szerepben megüti a mércét. Különben marad a puzzle, több emberből kirakni a teljeset... :napersze: 
Persze ennek is megvannak a maga aknái. :D

Válasz a(z) 1239. üzenetre:
Na, ékes példája a mai trendeknek, amitől hülyét kapok. :napersze:  :merges: 

Mármint annak, hogy nagyítóval kell keresni azt a férfit, aki azt és oda teszi, amit a természet pontosan erre teremtett. :D
Megy minden mindenhova, ami nem lenne baj, ha az eredeti elképzelés is megvalósulna...csak egyre többeknek pont az nem akar menni. :(
Eszerint nem képesség (hiánya), hanem divat miatt van... :D
Na persze...

Válasz a(z) 1236. üzenetre:
Egyetértek. Ha valaki nem bírja a jogos, építő szándékú kritikát, az valóban jellemhiba. 

A második esetében azért lehetnek kivételek. Vagy akiket valaha szerettem, azokat valamilyen szinten mindig szeretem, mert nem nagyobbodtak a hibáik a szememben, és annak ellenére hogy nincs már közöm némelyekhez, nem jutott még ilyesmi eszembe, hogy hogy is szerethettem. :D

Válasz a(z) 1234. üzenetre:
De miért ne tudná valaki elviselni, ha a hibázásaira rávilágítanak? (Ha valóban hibázott, akkor ebben nincs semmi. Elnézést kell kérni, ha lehet, ki kell javítani, és menni tovább.)

Az ördög a részletekben rejlik.
Más dolog a *hibáira* rávilágítani, mint a *hibázásaira*. Főleg öncélúan, rosszindulatból. Sajnos azért az sem ritka.
Volt egy erősen túlsúlyos gyerek anno az osztályban. Tisztában volt a hibájával, de amit cseszegették és alázták, azt nem kívánom senkinek. Szükségtelen. Pont ezzel kényszerítették bele, hogy mindent okoljon csak magát ne. Mert senki sem fogja 5 percenként magát hibáztatni.

Vagy hogy saját példa is legyen, ilyen a dohányzás. Faszság, hülye szokás. Egyszer leszoktam már róla. Vagyis elvileg megy. Sőt. Vissza is tudom fogni magam, ha nemdohányzóval vagyok. De amint elkezdenek kioktatni, "rávilágítani a hibámra" (amivel amúgy tisztában vagyok), már gyújtok is rá rögvest. :D
Mondjuk nem magyarázom meg, mert felesleges. Ez van és kész, lehet máshol lenni. :D

Válasz a(z) 1232. üzenetre:
A hibázás beismeréséről volt szó, nem arról, hogy valaki milyen erősnek vagy okosnak tartja magát. Szerintem a kettőnek nem sok köze van egymáshoz.
Elég ha abba gondolok bele, hogy van egy szép megtermett egóm :D de speciel én simán kimondom ha valamit elbaltáztam. A munkámban ez nem is túl ritka. :D Javítjuk, az élet meg meg tovább. ;)

Amúgy a másodikra elmosolyodtam. Aki nagy erőkkel hangsúlyozza, hogy ő aztán leszarja hogy ki mit gondol róla, sőt, mindent leszar...na pont az az, aki nem szarja le, csak szeretné. :D

De szerintem ugyanez a szitu azzal is, aki hangoztatja hogy ő milyen erős vagy milyen okos, vagy milyen bármi. Mert aki tényleg erős és okos, az nem hangoztatja, hiszen nála az a természetes alap. 
Viszont a hangoztatás valami önszuggesszió, a pszichológusok is alkalmazzák terápiában. A páciensnek, akinek mondjuk alacsony az önbizalma, mondogatnia kell a tükör előtt hogy ő szép, okos, szerethető, ésatöbbi. Szerintem ezek a dolgok ennek a kiterjesztései. Önszuggessziók. Addig mondja hogy olyan, míg elhiszi.

Uhhh...innen csak 1 lépés a kedvenc témám, a vörös posztó...a fogadd el magad. Attól a hajam az égnek áll. :D

Válasz a(z) 1230. üzenetre:
Én nem gondolom gyengeségnek, ha valaki beismeri hogy hülyeséget csinált, vagy elcseszett valamit.
Sőt. Valójában ehhez tök erősnek kell lenni. :D
Pont azért, mert sokan gyengeségnek vélik, és megpróbálják ezt felhasználva és eltúlozva a földbe döngölni. 
Ahhoz kell az igazán nagy erő és ész, hogy valaki meg tudja húzni a határokat az egészséges önkritika közelében, és ne lépjen át sem az arrogancia, sem a túlzott önhibáztatás területére.

Válasz a(z) 1229. üzenetre:

Sokáig azt hittem bennem van a hiba mindig elemeztem, kerestem, azután rájöttem, hogy nem kell.  

Beismerni? Azt sokan gyengeségnek vélik...
Amúgy néha elég csak javitani ..., az már beismerés. Aki szeret, kedvel, annak ennyi elég is. :)

Válasz a(z) 1226. üzenetre:Hiába is tetszik cinkelni Aranka néni lábait, én akkor is azt gondolom, hogy Aranka lábai megérik a beléjük általam befektetett erőfeszítéseimet amelyekben részletgazdagon igyekeztem mondatecsetelni néhány kiemelkedő, kidudorodó, kisebesedő, megkékülő, megvastagodó, visszérkrémmel bőséggel megkent lábának szépségeit, netán árnyoldalait. 
Szerintem akkor sem és most sem vesztem el a részletekben.
(nem úgy mint kegyed!)

Válasz a(z) 1225. üzenetre:
Nem csak a szappanbuborékra, hanem az ígéretekre is. :D

Válasz a(z) 1224. üzenetre:
Jah...ezt pont az mondja, aki a legrealisztikusabban ecsetelte Aranka néni lábfejének legapróbb részleteit... :napersze:  :D 

Válasz a(z) 1223. üzenetre:
Az biztatónak vélem, hogy te azért vágod a dolgok lényegi részét is és nem gondolsz mindent túlontúl.
Nekünk egy előttünk hajolgató nőről az jut eszünkbe aminek kell!
Szarunk mi a szappanbuborékra!
Zágson?
 

Válasz a(z) 1222. üzenetre:
Miért kell mindig elveszni a részletekbe, nem értem! :)

Válasz a(z) 1221. üzenetre:
Nem szappanbuborékokat fúj, hanem ígéreteket. :D
De persze, egyre megy... :napersze: 

Válasz a(z) 1220. üzenetre: Igaz, igaz!
Nekem is jobban tetszik mikor nem egy pasi végez derékhajlító tornagyakorlatot hanem egy nő.
Az hogy mindeközben fúj-e szappanbuborékot, avagy nem, az számomra másodlagos! :) 

Csak úgy, lelki táplálék Müller Péter helyett. :D
Hozzám legalábbis közelebb áll.

"Hazajött a sárkánykirály, s így szólt:
- Hm, miféle emberszagot érzek itt,
kit mertél ide beereszteni, közönséges
embert, az én hírem, tudtom nélkül?

Nem kérhetem számon múltadat.
Nem kérhetem, tagadd meg magad.
Elmúlt, de él; benned fönnmaradt.
Tiéd. Akármi: néhány adat.
Ha tagadsz is, a múlt nem tagad.
Múlt, de a jelenre visszahat.
Nem kérhetem számon múltadat,
nem kérhetem, tagadd meg magad.
Nem tudtad eltemetni végleg:
(miféle emberszagot érzek?)
előkerül mindig valami;
nem tudom nem látni, hallani."

/Ferencz Győző: Nem kérhetem

Válasz a(z) 1212. üzenetre:
Ha már taktikázás van, az önmagában probléma, mert akkor ott játszmázás is van. Attól meg kevés szarabb dolog van.

Meg kell a dolgokat őszintén beszélni, nyílt lapokkal, akkor lehetetlen hogy elszámolja magát. 
Ha ez nem megy (mert taktikázás meg játszmázás van), na az pontosan az a szitu, amit akkor is el kell engedni, ha aranyból van, mert nem éri meg.