Témagazda: aleksandros ![]() |
Fenntartható fejlövés |
Ez egy fórum azoknak, akiknek van valami fontos mondanivalójuk, humoros történetük, stb. vagy bármi kikívánkozik valakiből ami érdekes vagy tanulságos lehet mások számára is. Nincs alaptéma ezért itt, ha valaki eltér a hozzászólások tartalmától, vagy a kommentek nem épülnek logikailag egymásra az nem minősül trollkodásnak. :o Humor és önirónia tekintetében senki ne fogja vissza magát! :D De a moderálás jogát fenntartom!!! :P "Bolond vagyok, de nem hülye!" :D |
"Nem kérek bocsánatot azért, mert ilyen vagyok. Azok se kértek akik ilyenné tettek." vagy valami hasonló... ;)
Válasz a(z) 1269. üzenetre: Azért érdemes figyelni a mélységmérőt, nehogy összeroppanjon az U-boot és örökre ott maradj! ;)
Olyan gyönyörű telihold van, hogy nagyon régen láttam ilyet.
Mindig érdemes az erpolis tengerének mélyén mazsolázni. Mindig találni olyat ami új azaz nem ismert, vagy kevésbé ismert. Mai gyöngyszem: chatszobámbab! Imádom ezt a kopasz csacsihasút! :D :D
Válasz a(z) 1265. üzenetre: Ilyeneket lehet találni közösségi oldalakon. :D Meg ilyen szexi nagyik magukról megosztott képeit is:
Válasz a(z) 1266. üzenetre: Nekem is ezért lett gyanús. ;) Amúgy szerintem a láncon lévő golyó bent lehetett, mert kilátszott volna ez alól a rövid ruha alól és kidörzsölte volna a combját a hölgynek. :D
Válasz a(z) 1265. üzenetre: Mezítláb cipőt próbálni? Sose engednének egy boltban. :D Fránya hihetőség... :napersze:
Hova tűnt vajon a kamufórum? :D Napok óta legfelül volt, már vártam, mikor válik köddé. Úgy látszik megtörtént. A fizika törvényei továbbra is ugyanazok. A tárgyak lefelé esnek, a Télapó nem létezik, nincs ingyensör, és egyebek... ;) :D
Válasz a(z) 1261. üzenetre: Szerintem jó esetben annak indul. :) Kétféleképpen tud indulni. Egyik esetben az ember egyedül van, és abba érkezik valaki, aztán vagy marad, vagy nem. A másik esetben vannak többen, és onnan növi ki magát egyedülivé. Bár valószínűleg az itt lévőknél (engem is beleértve) a második eset a gyakoribb, de ettől még az első verzió a normális. ;)
Válasz a(z) 1260. üzenetre: Sose annak indul. Az menet közben alakulhat úgy, hogy csak ő marad, és elvesznek valamilyen oknál fogva mások, akik nagyon fontosak voltak korábban. És akikkel SOHA nem lehet visszahozni se barátságot, se vonzódást. Persze a kemény mag megmaradhat, akik érdekből bólogatnak minden rossz döntéshez is és ezért sose őszinték.
Válasz a(z) 1259. üzenetre: Biztonsági játék...ha abból indulsz ki, hogy el fogod veszíteni, bele se kezdj. :napersze: Legalább az eleje legyen már rózsaszín! :D Ugyanakkor annyi igazság van ebben is, mint a "keresem a másik felem"-re szokás mondani, hogy ha te magad nem vagy kerek egész, akkor hiába találsz bárkit. ;)
"- Nem szabad hagynod, hogy ő legyen a mindened. - Miért nem? - Mert ha elveszíted, nem marad semmid…"
Válasz a(z) 1257. üzenetre: 1. Ezek pincérek. 2. Nem meztelenek. Már megint hülye újságírók. Vagy rossz az illusztráció. De szerintem neked nem a vírus miatt nincs. :D
Válasz a(z) 1253. üzenetre: Oké, csak azt nem értem hogy mi benne a hasonlat. Közös tulajdonság, de ugyanilyen közös tulajdonság hogy a kakas taréja piros, és az alma is. Ettől talán jobban el tudjuk képzelni a piros színt, de ettől még nincs bennük egyéb közös, amiből messzemenő következtetéseket lehetne levonni. :D
Válasz a(z) 1252. üzenetre: Átjött. Ne nekem magyarázd! :D Csak arra reagáltam, hogy a hasonlat elkerülte a figyelmemet. Pedig Ninive jelzői tökéletesen illenek rá.
Válasz a(z) 1247. üzenetre: A kettő nem függ össze természetesen, viszont mindkettőről azt gondolom, hogy önmagában nem boldogít, a hiánya viszont eléggé tönkre tudja tenni a boldogságot. És mindkettőre áll az is, hogy álszentségnek tartom azt hogy elbagatellizáljuk a jelentőségét. :D (Ami nem azt jelenti, hogy jó magyar szokás szerint irány a ló túlsó oldala. :napersze: )
Válasz a(z) 1248. üzenetre: :D Nem csoda ha leragadtál a "gödröcskéknél", és az "álomnőről álmodozol :P
Válasz a(z) 1249. üzenetre: Persze, én azokra utaltam, akik azt úgy is eloszthatnák, hogy a rászorulóknak is jusson, és maradjon is (nekik). Gondolok, most az egészségügyi és a szociális szférára, az oktatásra , és sorolhatnám...
Válasz a(z) 1246. üzenetre: Ebben vitatkoznék. A társadalomnak szüksége van a pénzed egy részére a rendszer működéséhez. Aban viszont igazad van, hogy vannak rétegek, és etnikai csoprtok akik érdemtelenül és aránytalanul sokat vesznek el belőle, miközben nem adnak érte semmit.
Válasz a(z) 1243. üzenetre: A jó szex és a pénz ilyen kontextusban pedig egyszerre zseniális, és borzasztó. :D
Válasz a(z) 1234. üzenetre: Hehe a társadalom nem akar semmit, azt azok akarják, akik az adónkból kapják a fizetésüket, és a vissza nem terítendő támogatásokat stb. Amúgy én (többnyire) meglátom a erősnek látszó emberek álarca mögött a gyengeséget és fordítva. Fiatal koromban ki is mondtam, most már inkább elsétálok, kivéve ha valakit érdekel a véleményem vagy éppen az a dolgom, hogy segítsek, vagy "kompenzáljak". Hosszabb ideje, másodszor is bedőltem ugyanannak. (Talán mert kényelmes volt és élveztem is) Most dilemmázom éppen, meddig hagyjam a "játékot" :D Ameddig jól esik asszem.
Válasz a(z) 1231. üzenetre: Igen Jól körüljártátok és ez a lényeg megtalálni hogy mikor kell, és mikor nem kell. Én a mai napig keresem . Van hogy úgy tudtam lelépni hogy magamat hibáztattam ok nélkül bevállalva a következményeket, máskor pedig eltörpült egy kisebb hibám, valakinek más nagy hibája miatt. Olyan szubjektív ez is, kinek, mi hiba, mi csak apróság, és hol kezdődik a bűn ami már más elbírálás alá esik és nincs bocsánat. :)
Vannak békák, akik bár hercegnek hivják magukat, sose lesz belőlük király. Hiába puszilja őket a szőkített nő. :D Lovasi után szabadon. :D
Válasz a(z) 1241. üzenetre: A jó szexre nagyjából ugyanaz áll, mint a pénzre. Nem boldogít önmagában. De ha nincs, baromira tudja csökkenteni a boldogság esélyét. Igen, egy szerető esetén nagyjából ennyi az elvárás a boldogsághoz, társ esetén jóval több, és sok tekintetben más. Éppen ezért sokan esnek abba a hibába, hogy kompromisszumot kötnek, ha vagy az egyik vagy a másik dologban jók, összekötik az életüket. Aztán jön a szívás, mert a másik dolgok is ugyanolyan fontosak. Már úgy gondolom, nem perspektíva a kompromisszum. Monogám kapcsolatba már csak olyannal mennék bele, aki mindkét szerepben megüti a mércét. Különben marad a puzzle, több emberből kirakni a teljeset... :napersze: Persze ennek is megvannak a maga aknái. :D
Más. "Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme." Márai Sándor
Válasz a(z) 1240. üzenetre: Számomra nem azért "álomnő", amit szeretne. Hanem mert a szex elég neki a boldogsághoz. Persze ilyen nő nincs. Mint ahogy férfi sincs. Mert a boldogsághoz talán csak egy szeretőből elég ennyi. Ha társat keres, akkor oda már sokkal több kell a jó minőségű és elégséges mennyiségű szexnél. A kép vicces, ironikus, szarkasztikus, de egyfajta kritikát is megfogalmazhat. Attól függően, ki hogyan akarja érteni. Mit lát bele?
Válasz a(z) 1239. üzenetre: Na, ékes példája a mai trendeknek, amitől hülyét kapok. :napersze: :merges: Mármint annak, hogy nagyítóval kell keresni azt a férfit, aki azt és oda teszi, amit a természet pontosan erre teremtett. :D Megy minden mindenhova, ami nem lenne baj, ha az eredeti elképzelés is megvalósulna...csak egyre többeknek pont az nem akar menni. :( Eszerint nem képesség (hiánya), hanem divat miatt van... :D Na persze...
Válasz a(z) 1236. üzenetre: Egyetértek. Ha valaki nem bírja a jogos, építő szándékú kritikát, az valóban jellemhiba. A második esetében azért lehetnek kivételek. Vagy akiket valaha szerettem, azokat valamilyen szinten mindig szeretem, mert nem nagyobbodtak a hibáik a szememben, és annak ellenére hogy nincs már közöm némelyekhez, nem jutott még ilyesmi eszembe, hogy hogy is szerethettem. :D
Válasz a(z) 1235. üzenetre: Nem egyről beszélünk. Én a jellemhibákról. Arról, hogy valaki milyen alkatot örökölt, nem tehet. De ha valaki nem tesz ellene, esetleg még úgy is öltözködik ami nem előnyös neki, azt nem tudom sajnálni. Az pedig, ha valaki nem bírja a jogos, nem öncélú kritikát, szerintem jellemhiba. Mint az önzés, a kettős mérce, mások kihasználása stb. Vagy a szenvedélyek. Akit szeretünk valamiért, annak elnézzük a hibáit, mert adott esetben számunkra nem annyira lényegesek. Ha azok volnának, akkor nem szeretnénk. És nem basztatjuk miatta, ha látjuk, hogy zokon veszi, pedig jót akarunk neki. És nem arra gondolok, hogy teljesen meg akarjuk változtatni, hogy ne legyen önmaga hanem pl., hogy szokjon le a bagóról, mert aggódunk az egészségéért. De ugyanennek az embernek a hibái teljesen más képet festenek, ha már közömbös a számunkra. És esetleg jön a felismerés, hogy "Úristen, hogy is tudtam szeretni!"
Válasz a(z) 1234. üzenetre: De miért ne tudná valaki elviselni, ha a hibázásaira rávilágítanak? (Ha valóban hibázott, akkor ebben nincs semmi. Elnézést kell kérni, ha lehet, ki kell javítani, és menni tovább.) Az ördög a részletekben rejlik. Más dolog a *hibáira* rávilágítani, mint a *hibázásaira*. Főleg öncélúan, rosszindulatból. Sajnos azért az sem ritka. Volt egy erősen túlsúlyos gyerek anno az osztályban. Tisztában volt a hibájával, de amit cseszegették és alázták, azt nem kívánom senkinek. Szükségtelen. Pont ezzel kényszerítették bele, hogy mindent okoljon csak magát ne. Mert senki sem fogja 5 percenként magát hibáztatni. Vagy hogy saját példa is legyen, ilyen a dohányzás. Faszság, hülye szokás. Egyszer leszoktam már róla. Vagyis elvileg megy. Sőt. Vissza is tudom fogni magam, ha nemdohányzóval vagyok. De amint elkezdenek kioktatni, "rávilágítani a hibámra" (amivel amúgy tisztában vagyok), már gyújtok is rá rögvest. :D Mondjuk nem magyarázom meg, mert felesleges. Ez van és kész, lehet máshol lenni. :D
Válasz a(z) 1233. üzenetre: De van összefüggés. "Én nem gondolom gyengeségnek, ha valaki beismeri hogy hülyeséget csinált, vagy elcseszett valamit. Sőt. Valójában ehhez tök erősnek kell lenni." Tehát ha azt próbálom mutatni, hogy milyen erős vagyok lelkileg, de nem tudom elviselni azt, ha a hibáimra, vagy a hibázásaimra rávilágítanak (esetleg magamnak se ismerem be) akkor talán mégse vagyok az. :D Amikor valaki azt hirdeti, hogy "Büszke vagyok minden hibámra." az vagy nem érti a világot, vagy pont nem büszke rájuk, csak ez a dac teszi elviselhetővé őket. (Én nem vagyok büszke a hibáimra. És próbálom őket kijavítani. De persze nem mindig sikerül.) És ugyanez a hibás gondolkodás termeli ki "A társadalom azt várja el, hogy szenvedj. Mindig többet akarj és ne legyél boldog!" következtetést is. A társadalom három dolgot akar. Fizess adót, nevelj legalább 2 gyereket, (hogy később is legyen aki fizeti az adót) és ne irritáld! Nem érdekli, hogy boldog vagy boldogtalan vagy. Nincs ilyen elvárása.
Válasz a(z) 1232. üzenetre: A hibázás beismeréséről volt szó, nem arról, hogy valaki milyen erősnek vagy okosnak tartja magát. Szerintem a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Elég ha abba gondolok bele, hogy van egy szép megtermett egóm :D de speciel én simán kimondom ha valamit elbaltáztam. A munkámban ez nem is túl ritka. :D Javítjuk, az élet meg meg tovább. ;) Amúgy a másodikra elmosolyodtam. Aki nagy erőkkel hangsúlyozza, hogy ő aztán leszarja hogy ki mit gondol róla, sőt, mindent leszar...na pont az az, aki nem szarja le, csak szeretné. :D De szerintem ugyanez a szitu azzal is, aki hangoztatja hogy ő milyen erős vagy milyen okos, vagy milyen bármi. Mert aki tényleg erős és okos, az nem hangoztatja, hiszen nála az a természetes alap. Viszont a hangoztatás valami önszuggesszió, a pszichológusok is alkalmazzák terápiában. A páciensnek, akinek mondjuk alacsony az önbizalma, mondogatnia kell a tükör előtt hogy ő szép, okos, szerethető, ésatöbbi. Szerintem ezek a dolgok ennek a kiterjesztései. Önszuggessziók. Addig mondja hogy olyan, míg elhiszi. Uhhh...innen csak 1 lépés a kedvenc témám, a vörös posztó...a fogadd el magad. Attól a hajam az égnek áll. :D
Válasz a(z) 1231. üzenetre: Lehet, hogy ismétlem magam, de újra leírom. Amikor valaki azt bizonygatja, hogy lelkileg milyen erős, vagy milyen okos, az az egyértelmű jele annak, hogy nem az. És még szánalmas is. Vagy az ha valaki túltolja a "leszarom, hogy ki mit gondol rólam" dolgot miközben arról szól az élete, hogy lájkokat gyűjtsön.
Válasz a(z) 1230. üzenetre: Én nem gondolom gyengeségnek, ha valaki beismeri hogy hülyeséget csinált, vagy elcseszett valamit. Sőt. Valójában ehhez tök erősnek kell lenni. :D Pont azért, mert sokan gyengeségnek vélik, és megpróbálják ezt felhasználva és eltúlozva a földbe döngölni. Ahhoz kell az igazán nagy erő és ész, hogy valaki meg tudja húzni a határokat az egészséges önkritika közelében, és ne lépjen át sem az arrogancia, sem a túlzott önhibáztatás területére.
Válasz a(z) 1229. üzenetre: Sokáig azt hittem bennem van a hiba mindig elemeztem, kerestem, azután rájöttem, hogy nem kell. Beismerni? Azt sokan gyengeségnek vélik... Amúgy néha elég csak javitani ..., az már beismerés. Aki szeret, kedvel, annak ennyi elég is. :)
"Elbasztad? Csak el ne kezdj nekem panaszkodni és mentegetőzni, kifogásokat keresni. Légy nagylány! Vállald a felelősséget a tetteidért, ismerd be, kérj elnézést, és ha lehet javítsd a hibát. Meglátod sokat fogsz nőni egyesek szemében." De mint tudjuk, vannak akik sose ismernék be, hogy elbaszták. Mindig más a hibás. Vagy a körülmények, de ők sose. :D
Válasz a(z) 1226. üzenetre:Hiába is tetszik cinkelni Aranka néni lábait, én akkor is azt gondolom, hogy Aranka lábai megérik a beléjük általam befektetett erőfeszítéseimet amelyekben részletgazdagon igyekeztem mondatecsetelni néhány kiemelkedő, kidudorodó, kisebesedő, megkékülő, megvastagodó, visszérkrémmel bőséggel megkent lábának szépségeit, netán árnyoldalait. Szerintem akkor sem és most sem vesztem el a részletekben. (nem úgy mint kegyed!)
Válasz a(z) 1225. üzenetre: Nem csak a szappanbuborékra, hanem az ígéretekre is. :D
Válasz a(z) 1224. üzenetre: Jah...ezt pont az mondja, aki a legrealisztikusabban ecsetelte Aranka néni lábfejének legapróbb részleteit... :napersze: :D
Válasz a(z) 1223. üzenetre: Az biztatónak vélem, hogy te azért vágod a dolgok lényegi részét is és nem gondolsz mindent túlontúl. Nekünk egy előttünk hajolgató nőről az jut eszünkbe aminek kell! Szarunk mi a szappanbuborékra! Zágson?
Válasz a(z) 1222. üzenetre: Miért kell mindig elveszni a részletekbe, nem értem! :)
Válasz a(z) 1221. üzenetre: A derékhajlítás fárasztó. Ha térdel, (rajtam vagy előttem) azt jobban szeretem. És neki is könnyebb. :D
Válasz a(z) 1221. üzenetre: Nem szappanbuborékokat fúj, hanem ígéreteket. :D De persze, egyre megy... :napersze:
Válasz a(z) 1220. üzenetre: Igaz, igaz! Nekem is jobban tetszik mikor nem egy pasi végez derékhajlító tornagyakorlatot hanem egy nő. Az hogy mindeközben fúj-e szappanbuborékot, avagy nem, az számomra másodlagos! :)
Öt év alatt sok minden történhet egy középkorú emberrel, és sok minden változhat körülötte. Például szaporodnak rajta a beforrt hegek. De ő maga jobb esetben csak érettebb és bölcsebb lesz. :D Jobb esetben...
Válasz a(z) 1214. üzenetre: "Gondosan válaszd ki élettársad! Ebből az egyetlen döntésből származik az összes boldogságod vagy nyomorúságod 90 százaléka." H. Jackson Brown, Jr.
Csak úgy, lelki táplálék Müller Péter helyett. :D Hozzám legalábbis közelebb áll. "Hazajött a sárkánykirály, s így szólt: - Hm, miféle emberszagot érzek itt, kit mertél ide beereszteni, közönséges embert, az én hírem, tudtom nélkül? Nem kérhetem számon múltadat. Nem kérhetem, tagadd meg magad. Elmúlt, de él; benned fönnmaradt. Tiéd. Akármi: néhány adat. Ha tagadsz is, a múlt nem tagad. Múlt, de a jelenre visszahat. Nem kérhetem számon múltadat, nem kérhetem, tagadd meg magad. Nem tudtad eltemetni végleg: (miféle emberszagot érzek?) előkerül mindig valami; nem tudom nem látni, hallani." /Ferencz Győző: Nem kérhetem
Válasz a(z) 1212. üzenetre: Ha már taktikázás van, az önmagában probléma, mert akkor ott játszmázás is van. Attól meg kevés szarabb dolog van. Meg kell a dolgokat őszintén beszélni, nyílt lapokkal, akkor lehetetlen hogy elszámolja magát. Ha ez nem megy (mert taktikázás meg játszmázás van), na az pontosan az a szitu, amit akkor is el kell engedni, ha aranyból van, mert nem éri meg.