hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Miért van az...?

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > mediator-xy > 48

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


mediator-xy blogja


Látás-mód
Ez a "*napló*", jegyzetfüzet, azért létezhet, mert van egy, ma már elismert, netes partnerkeresési felület, az "erop", mert regisztrált egy pár, akik együtt, sok éve keresve, tapasztalva, megosztanák élményeiket és mert, talán, vannak itt olyanok is, akik ezt nyitottsággal, élvezettel olvassátok!   :*  :P 
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Miért van az...?
#48 (2019-09-13 11:11:23)

Miért van az, hogy amíg egy férjes asszonynak "csak" a szeretője a férfi, csupán addig a pillanatig képes érte mindenre?!

A"szaros madzagot is elrágná" szokták mondani, csak hogy találkozhasson vele, élete szerelmével, a "NŐ"-vel, aki viszonozva az érzelmeit, örök szerelem lángjával lobog hétköznapjaiban. Kivirul, él, remél, felvállal, lép, kilép a házasságából, viszi a gyerekeket, felvesz minden hercehurcát, adósságot, hogy szabaduljon férjétől, akit már nem szeret.  A pasi számára ő az istennő, akit ajándékokkal, lopott órákkal, nappal hódít meg. Odafigyelést, gyengédséget és rengeteg pikáns orgazmust ad neki  érzelmeit tovább fokozva és ígér neki végtelen szerelmet a jó szex mellé.

Aztán amikor a pasi megkapja őt, mindenestül holtodiglan, holtomiglan valami megváltozik a férfi viselkedésében...

Fontosabb lesz az önálló élete, a "kancsapat", a haveri körében lazulni. Hétvégi, hétköznapi meccsek, kocsmázások, bulik. Teher lesz a gyerekhad, az "ottalvás", a szex. Szeretőként minden mindegy volt neki, bármi bármikor jó volt, csak hozzáérhessen érezhesse a nőt, még a bejárati ajtó előtti lépcsőn is magáévá tette, ha egymásra találtak! Most fáradt, nem kívánja, siet, nem ér rá, nincs ennyi szexre igénye, "nemistudtamhogyennyireszexmániásvagy" - mondja, a nő, nem fürdött le, vagy ő, vagy a nő... jönnek a kifogások! No spontaneitás, semmi felindulásból elkövetett közös élvezet, csak ha ő nagyon ráér, akkor , esetleg egy 15 perces kielégülés. Elkopik az intimitás, jönnek a duzzogások, eloszlik a nőben is a "lilaköd" és rájön arra, hogy a volt férj helyett kapott egy "régiszeretőt"!

S ott motoszkál a fejében a kérdés... Miért van az.... ????



29 hozzászólás |

Hozzászólások

pandora
#29 (2019-09-14 20:27:50) |
#mediator-xy: 
Hát elég bő és sokoldalú választ kaptál, nem panaszkodhatsz. :D :D
mediator-xy
#28 (2019-09-14 19:41:43) |
#test: 

Olvas és mosolyog.... Persze kérdez is!
test
#27 (2019-09-14 19:22:33) |
#pandora:

Sosem variálok túl szándékosan semmit. ;-)

De tényleg hagyjuk az offot szerintem. Még mediátor mediálhat szabadnapon is, ha megjön :-D
pandora
#26 (2019-09-14 18:58:48) |
#test: 
Jó volt az úgy, ahogy először volt. "Hallgatni Arany."
A "t" nem kell. Mindig túlvariálod. :D

Úgy még kicsit hihettem azt, hogy megértetted az üzenetet (nem szokásom verseket l'art pour l'art idézgetni). ;) A "t"-vel nincs értelme. :( 
De persze a te hozzászólásod, úgy módosítgatod, ahogy akarod. :napersze: 
test
#25 (2019-09-14 16:36:18) |
#pandora: 

Hallgatni Aranyt :-)
pandora
#24 (2019-09-14 16:12:22) |
#test: 

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

;)

test
#23 (2019-09-14 16:09:14) |
#pandora: 

Na szerintem ezen a ponton hagyjuk abba (Kókuszt pusszantom), mert megint szétoffolunk egy fórumot :)

Halló! Jöjjenek közelebb, emberek, folyvást-folyvást! Szerintem mindenkinek van saját sztorija ebben a témában...
pandora
#22 (2019-09-14 16:02:07) |
#test: 
Én nem kötök macskát sehova. :D
A Kókuszt mindig visszahozza a gyomra, magától is. :D

test
#21 (2019-09-14 15:59:01) |
#pandora: 

Félreértés #4 (lassan?! gyanús, hogy direkt csinálod... :) )

Szó sem volt, pont nem volt szó tökéletességről. Tekerd vissza és olvasd el még 1x.

A másik kérdésbe tényleg ne menjünk bele itt nyilvánosan (máshogy sincs értelme, mert kötöd a macskát a karóhoz) :D
pandora
#20 (2019-09-14 15:53:23) |
#test: 

"nem vagyok hajlandó alább adni" :D :D :D

Aha, ezt elég sokat hallani, mint ideológiát. Ide nekem a tökéletest, vagy semmi. (Tökéletes hiányában az eredmény általában a semmi lesz. :napersze: )

A másik kérdésben. 

Egy kapcsolatnak nem a hosszúsága számít, hanem a mélysége, és a beletett bátorság és elköteleződés. Az elköteleződés pedig NEM azt jelenti, hogy nem dugsz mással (bakker, ez a XXI. század! :napersze: ), hanem hogy *feltétel nélkül* szereted és nem kérdőjelezed meg méricskéled patikamérlegen minden rezdülését, hogy hideg megfontolásokból, a szíved ellenében is azonnal ezerrel elfuthass, amint valami nem pont ideális...

Ebben pedig...hát...nem igazán ismerlek, és te sem engem. (Legfeljebb hiszed.) :napersze:  
Úgyhogy ezt nem biztos hogy hitelesen meg tudjuk vitatni. Így aztán személyeskedés helyett inkább maradjunk az általánosságoknál ha lehet. ;)

test
#19 (2019-09-14 15:41:56) |
#pandora (16):

Csak csendben megjegyzem, hogy

- az egyedüllét társas magányban és hamar kifele kacsintgatás tünettel is megvalósul (ebbe ne menjünk bele)
- milyen 4 évtizedes? több hosszabb kapcsolatom volt, mint neked, a röpkékben sem biztos, hogy "veszítenék", de ebben a versenyszámban nem mernék versenyezni veled, ebbe se menjünk bele :P

Hol marad a szerelem? Pont arra várok, és nem vagyok hajlandó alább adni - hosszú távon, de mivel rövid távok voltak eleget, úgyhogy az ilyen már nem igazán érdekel. Hát így nézzük az aktuális egyedüllét tényét...

Ez idealizmus? Hát lehet, vállalom, de van egy minimum szint, és ez pont érzelmi.

(18) kösz, finom volt, a rántotthús sztorit meg újraértelmezted és így már egyezik a véleményünk.
pandora
#18 (2019-09-14 15:41:33) |
#test: 
Pont jó példa volt, a szövegösszefüggéssel együtt olvasva.

"Szerintem amíg marad titokzatosság és egy egészséges mértékű elérhetetlenség a másikban, addig mindig becsempészhető a gyertyafényes vacsorák és hódítások feelingje."
"A folyamatos változások igenis fontos részei egy kapcsolatnak"

Vagyis rántotthús nem egyenlő rántotthússal, ha nem mindig ugyanolyan, ha tartogat meglepetéseket, maradnak felderítetlen részek... (abban pedig az is benne van, hogy egy újításod épp nem sikerül és elszúrod az aznapi rántott karajodat egy első próbás recepttel :D ), hanem néha ilyen, néha olyan.

Jó étvágyat! :D
test
#17 (2019-09-14 15:34:13) |
#pandora (11):

A rántotthús pont rossz példa volt. Nekem legalábbis. Lám, ez is milyen szubjektív.
Egyike azon kevés ételeknek (a somlói galuska is ilyen, főleg mazsolával), amit szerintem minden nap meg tudnék enni (de csak aznap, a hűtőben tárolás megöli!).
2 napja vettem egy doboz szeletelt karajt, minden nap megettem kettőt belőle, és szinte sajnálom, hogy elfogyott.
De míg a mai rántott hús paradicsomrózsával és bazsalikommal van, tegnap narancsrózsával és citromfűlevéllel, tegnapelőtt kiwirózsával és mentalevéllel, a rántott hús ugyanaz, a színek mégis mások, avagy:

Ma MÁS A kása, MÁSA :-D

Na megeszem, mert kihűl. :)

!kep:https://kepkuldes.com/images/0527464de0e3608c4d56b6c81a0dd1d6.jpg
pandora
#16 (2019-09-14 15:30:54) |
#test: 

Életem elég csekély részét töltöttem egyedül, úgyhogy köszi a klubkártyát, de csak ideiglenes belépőre vagyok jogosult.  :napersze: 
(Bocsi ez picit övön aluli lesz, de a több mint 4 évtizedes állandó tagságoddal én már nem tudok vetekedni... ;) )

A "csekély", mint a "egy helyiségben nem tudsz az illetővel tartózkodni, nemhogy egy ágyban, pláne egy életben" ellentéte...
Ez megint az, amikor csak fekete és fehér létezik. Pedig mint tudjuk, a szürkének is van minimum 50 árnyalata.

Pedig az a pasik reszortja szokott lenni, hogy berzenkedjenek az ellen, hogy elváráshegyekkel szembesülnek, mert a nők kényelmesen a készbe szeretnének ülni (és itt nem csak anyagiakra gondolok). Pedig akkor a nők is megideologizálhatnának azzal, hogy hogyan is élhetnék olyannal, akivel még olyan sok sorjáznivaló van, még nincs "kész", ahhhh...és nem egészen-pontosan-lehelletre olyan, mint a Nagy Könyvben, (+ a vágyálmaimban) elképzeltem magamnak hogy milyen az, aki épp jó nekem. (Persze nekem ne nagyon kelljen módosítgatni a saját faszságaimon azért :D ).

És ehhez a személyiségbeni elváráshegyhez még hozzájön, hogy persze külsőre is tökély legyen. :D
Mintha egy nőt hallanék, és én vagyok a pasi aki felháborodik, hogy meg még mi kéne, toronyóra is lánccal, bébi?! :D :D :D

Csak csendben megkérdezem, hogy az idealistáknál hol marad a szerelem <3 , a zabolátlan, mindent felemésztő vágy? 
És ha már az nincs, csak a nagy méricskélés és racionalitás, akkor ezeken túl pedig hol van a másik személyiség mély megértése és tisztelete?! ;)

test
#15 (2019-09-14 15:17:57) |
#pandora: 

Félreértés #3...

"Csekély" = relatíve csekély, amikor megvan a hullámhossz, nem úgy, hogy egy helyiségben nem tudsz az illetővel tartózkodni, nemhogy egy ágyban, pláne egy életben...
Ja, és nincsenek *korlát*ok, uggye.... :-P

És bocs, ez övön aluli lesz, de:

"Az idealisták pedig végsősoron egyedül maradnak, pont ezért."

Köszöntelek az idealisták klubjában (másik emelet, másik terem) ;-)
pandora
#14 (2019-09-14 15:13:01) |
#test: 
"amikor az alkalmazkodás, elfogadás csekély erőfeszítésbe telik"

 :D  :D  :D  :D  :D  :D  :D  :D  :D  :D  :D 

Ezt hívják sültgalambnak.
Aha, és nem vagy idealista. :D :napersze: 

test
#13 (2019-09-14 13:59:35) |
#pandora:

Megint félreértés. Nem tisztáztuk a skálát - nálam a sorjázás (bár, amit jelent eleve, már csak apró utolsó előtti igazítást jelent, amikor az alkalmazkodás, elfogadás csekély erőfeszítésbe telik. Amiről te írtál, az az én skálámon a baltával faragást, illetve a fémmunkában hasonló kaliberű munkadarab megmunkálást jelenti.

A szar pedig valóban szubjektív, az egész élet az :-D
pandora
#12 (2019-09-14 12:40:49) |
#test: 
+ 
A "finomhangolás" még belefér, de a "sorjázás" számomra azt mondja, hogy valaki átneveli, átalakítja, megfaragja a párját.
Ez számomra eleve hibás hozzáállásnak tűnik, és messze a legtöbb csalódást okozza. Pedig gyakran akarják az emberek megváltoztatni a másikat. Az is gyakori, hogy olyannak akarnak látszani, ami a másiknak imponál.

Tartós siker viszont csak kölcsönös őszinte elfogadásból lehet (és ehhez nem árt hogy ha megtámogatja komolyabb érzelem). ;)

Ha valakinek kitépik a szárnyait, akkor ne csodálkozzanak, ha aztán nem tud repülni. :napersze: 

pandora
#11 (2019-09-14 12:23:31) |
#test: 
Értettem, tökéletesen. :D
Csak az, hogy kinek mi a "szar", mint várépítési alapanyag, és mi a "minimum, hogy összepasszoljon két ember", na ez eléggé szubjektív. :D 

Az idealista szerint onnan indul az elvárás, hogy ide nekem a sültgalambot, aki már gyárilag nekem készült, aki pontosan hozzám passzol (és még ebből is sorjázok majd egy kicsit innen, egy kicsit onnan...).

A realista pedig képes alkalmazkodni és belefér ha a másik nem mindig úgy simul hozzá, ahogyan az ő illesztési vonalai futnak. Urambocsá' nem fognak minden pillanatban tökéletesen összesimulni.  :napersze: 

Szerintem amíg marad titokzatosság és egy egészséges mértékű elérhetetlenség a másikban, addig mindig becsempészhető a gyertyafényes vacsorák és hódítások feelingje. A túlzott mértékű összeolvadás az egyéniség elvesztésével együtt a vonzerőt is "elveszejti". Pont azt, ami összehozta őket. ;) 
A szerelem bizony nemcsak egy rózsaszín cukormáz (ahogyan az idealisták képzelik), időnként játék, időnként játszma. :D 

A szex sem mindig gyengéd és simogató. :D A párzó állatok néha egészen agresszíven, nyálukat fröcskölve terítik le egymást - hogy aztán békében éljenek, és akár a saját testi épségüket is kockára téve védjék meg a párjukat.
A folyamatos változások igenis fontos részei egy kapcsolatnak, mert különben be fog következni az unalom. Mindig szükség van egy csipetnyi bizonytalanságra, éppen azért, hogy a Ninacroft által említett "lezárt hódítás" ne következzen be.
Az agyunk már csak ilyen. :D

Hogy egy közhelyet mondjak (mi a különbség a közmondás és a közhely között?), a legtökéletesebb rántotthúst sem szeretnénk minden nap enni ugyebár...

test
#10 (2019-09-14 12:00:51) |
#pandora:

Félreértettél valamit, én nem idealizálni akartam, hanem az alapbeállításokat megtalálni, ami minimum kell, hogy összeilljen két ember. Ettől még göröngyös út várhat a kapcsolatra, de valahogy ilyenkor érzi az ember, hogy van értelme nemcsak a finomhangolásnak, de a komolyabb sorjázásnak is. 
Szarból viszont eleve kár is nekiállni várat építeni, és ezt fel kell tudni ismerni, csak ezt akartam mondani. 
pandora
#9 (2019-09-14 11:55:37) |
#test: 
Az hogy a felek "gyárilag" is tökéletesen össze tudjanak simulni - testileg, lelkileg, szellemileg...ez az idealisták képzelgése valami Édenkertről, ahol mindenki tökéletes.
Ilyen szerintem nem létezik. Ha létezne, akkor meg az unalomnál lyukadunk ki. A rohadt nagy tökéletesség, a legunalmasabb dolog a világon. :napersze: 

A másik véglet, a "pörköltszagú, zsíroshajú, lepattogzott körmű házasság a sör- és fokhagymás kolbászszaggal keveredő totyakos mackónadrágba fingással és távirányítóval", hát erre nem mondhatom hogy nem létezik :napersze: , mert a létezésére ezer példa van mindenkinek az orra előtt, elég lenne egy lakótelepen végignézni :D tuti lesz ilyen, de ez is egy véglet. Ez pedig szintén az idealisták által irreálisan rettegett vég (hiszen ez abszolút elkerülhető, önmagunkkal szembeni igényességnek hívják és semmi köze a házassághoz).

Az idealisták pedig végsősoron egyedül maradnak, pont ezért. :D


test
#8 (2019-09-14 11:52:17) |
#ninacroft:

Ugyan, a fa ágai is elágaznak, szerintem nincs ezzel semmi baj. 
Az a baj, akinek egy (1) sínen képes csak a gondolatmenete közlekedni. 
ninacroft
#7 (2019-09-14 11:42:52) |
#test: 

A hozzászólásom szerkesztésekor a "+" jellel kívántam jelezni, hogy hova tartozik a kiegészítés, mivel addigra már kaptam visszajelzéseket és szeretném, ha egyértelmű lenne a bejegyzés módosítása.
Így valószínűleg az a mondat, hogy *"Nyilván, ez fordított esetben is igaz lehet, ha a nő a hódító és a férfi a "zsákmány"."* elveszítette a jelzés értékét. Tehát, egyetértünk abban, amit írtál. :)

Csak én a posztíró által is leírt nézőpontból véleményeztem ezt a kérdést. Szokásom, hogy a hozzászólásaimban az eredeti témánál maradok, mert kaptam már hideget-meleget azért, hogy túlságosan vad képzelgéseim és fantazmagóriáim vannak... :) 
test
#6 (2019-09-14 09:51:43) |
#ninacroft: 

"+Annyival kiegészítve, hogy az unalom érzése bármelyik félben feléledhet. A nőben azért, mert már nem kapja meg mindazt a pozitív visszajelzést, ami a kapcsolat/házasság előtt volt, a férfiben pedig azért, mert ez egy "lezárt" hódítás. Hiányzik a fűszer, az a "plusz", amiért megérte küzdeni."

Meg fordítva. Nem értem, miért kell mindig a nőket beállítani úgy, mint akik nem kapnak meg valamit (ami nekik jár, alanyi jogon, örökkön-örökké, passzívan is), a férfitől (mert neki kötelező, alanyi jogon, örökkön-örökké, aktívan), ami természetesen az ő hibája?
Mindig ugyanez a beállítás :-/ (#facepalm)
Mellesleg vannak prédára leső, a behálózás és vérkiszívás után az óvatlan áldozatokat rövid úton dögkútba vető női ragadozó pókasszonyok is, szép számmal.

Miközben elemi pszichológiai tény, hogy az ún. "habituálódás" (mondjuk úgy, hogy "megszokás") beállta után egy egyszerű statikus fény- vagy hanginger hatására sem kapod fel többé a fejed, nemhogy egy olyan ingerkomplexumra, mint egy ember.
Ez már egy ilyen primitív észlelés szintjén is így működik, ezért ennek a (egyébként logikus) megoldása csak a dinamikusság lehet: ha valakinek nem csak felkelteni, hanem ébren is akarod tartani a figyelmét, akkor ne csak sípold ugyanazt a hangot, hanem mondjuk furulyázz :D  :pirul: 

A viccet félretéve, a rövidlátóknak (nagyjából mindannyian azok vagyunk, kisebb-nagyobb eltérésekkel) ezért "izgalmasa(bba)k" a megbízhatatlan alakok (férfiben és nőben is!), a rosszfiúk/rosszlányok (nem prostituált értelemben - feltétlenül...), mert újból és újból megtörik az unalmas sémát, amihez már habituálódott a mindig újdonságért ácsingózó elménk.
Ezért izgalmas az éttermes-gyertyafényes-illatos-izgalmas, szinte drogfüggőséghez hasonló addikcióvá fajuló  szeretői kapcsolat, ezért uncsi a pörköltszagú, zsíroshajú, lepattogzott körmű házasság a sör- és fokhagymás kolbászszaggal keveredő totyakos mackónadrágba fingással és távirányítóval.

Ingerdinamikus, meglepetéseket, váratlanságokat tartogató, de mégis stabil, kiegyensúlyozott tánccá tenni egy hosszú kapcsolatot (együttélés, házasság, akár egy életen át) - *művészet*. Alapvető, hogy mindkét fél ismerje a tánclépéseket (bár ezt együtt is meg lehet tanulni, de legalább ugyanaz a tánc bűvölje el mindkettőt), és még alapvetőbb, hogy "gyárilag" is össze tudjanak simulni - testileg, lelkileg, szellemileg. Általában nem szokott sikerülni, mert az emberek ész nélkül döntenek egymás mellett, és itt most nem az ész kontra érzelemről beszélek.

Én azt gondolom, hogy nagy vonalakban valami ilyesmiről van szó.

!kep:https://kepkuldes.com/images/5df8309181976d440c81fb50dc06d3c3.png

(A következő mozdulatnál a nő van felül! Még mielőtt valaki valami nőelnyomó üzenetet vélne felfedezni a képben... Ez a dolog is dinamikus...mondjuk az ellen érdekes módon viszont senki nem ágáll, sőt elvárja, hogy a férfi vezessen a táncban, igaz? Ha nem, akkor nem is férfi, nem? ;-) :-P )
ninacroft
#5 (2019-09-13 17:28:08) |
#pandora: 

:D :D Némelyik férfi nem gondol bele ebbe az eshetőségbe, egyszerűbben jár az agya. Mert akkor és ott csak az számít, hogy megvan a nő, aki feltételezhetően rajongott érte, amíg ő csapta a szelet és a tenyerén hordozta. Ebből pedig az következik (az óvatlan elme számára), hogy ő különleges. Más, mint az előző férj/férfi. Tehát, már nincs szükség a felesleges erőfeszítésekre, nem kell dolgozni a nőért. Ez pedig unalmassá is válhat egy idő után. +


Nyilván, ez fordított esetben is igaz lehet, ha a nő a hódító és a férfi a "zsákmány". 



+Annyival kiegészítve, hogy az unalom érzése bármelyik félben feléledhet. A nőben azért, mert már nem kapja meg mindazt a pozitív visszajelzést, ami a kapcsolat/házasság előtt volt, a férfiben pedig azért, mert ez egy "lezárt" hódítás. Hiányzik a fűszer, az a "plusz", amiért megérte küzdeni. 
pandora
#4 (2019-09-13 16:51:48) |
#ninacroft: 

Pedig szerintem egy házasságban is nyugodtan lehet aggódni, hogy jön egy másik hím, akinek a faroktollai szebben csillognak. ;) :D

Főleg ha már az előzmény is az volt hogy az illető nő egy kevésbé csillogó faroktollat hagyott ott az ő (akkor még) szépen csillogó faroktollaiért... ;)
ninacroft
#3 (2019-09-13 16:14:42) |
Egyértelmű: már nem kell meghódítani, elkápráztatni, lenyűgözni, fenntartani az érdeklődést. Mert a nő már "le vagyon vadászva". Már nincs izgalom, nem kell aggódni amiatt, hogy jön egy másik hím, aki esetleg túltesz rajta, nem kell páva módjára a faroktollait folyamatosan a magasba tartani, hogy a kiválasztott csak rá figyeljen. Na és a legfontosabb: oda a teljes szabadság. Ezt pedig valahogy muszáj kompenzálni.
pandora
#2 (2019-09-13 14:43:20) |
Először is, nem minden férfi ilyen. Rengeteg férfit ismerek, aki nem ilyen. Szóval biztosan hiba lenne általánosítani.

Aki pedig ilyen... 

Szerintem vannak emberek, akik egyszerűen megunják a dolgokat. Olyat is ismerek. Nem utazik el ugyanoda, mert már unja. Nem eszi meg a maradék kaját, mert unja. Nem nézi meg kétszer ugyanazt a filmet, mert unja. És a kapcsolatait is megunja. Akkor is, ha egyébként tök jó. Sajnálom őt, mert elég vacak lehet így élni. :( Nahát attól mentsen az ég bárkit, hogy egy ilyen emberrel hozza össze a szerelem. Mert ha a feje tetejére áll, ő akkor is meg fogja unni.

Aztán olyan is van, hogy bizony kettőn áll a vásár. Mert amíg az asszonyka "csak" szerető volt, addig mindig fitten, netten, végzet asszonyaként látszódott, amikor meg háziasította a vadat, elengedte magát úgy 10 kilóval, és a tiptop miniszoknya helyett egyre többször befigyelt a leggings + tunika kombó. :D

Aztán a végletek után, van egy olyan aspektusa is a dolognak, hogy amíg csak szeretők a párok, addig a problémáit, a függöny mögötti részeket, a kissé kiábrándítóbb oldalát megtartja magának. A közös élet kezdetével pedig ezek is közössé válnak, ami megterhel minden kapcsolatot. A szerelem kevés, össze is kell illeniük a pároknak. A nagy szerelem meg pont azt a józanságot fedi el, hogy vajon ez az ember tényleg passzol-e ahhoz. Az élet rengeteg hétköznapból áll. :(

A házasság meg olyan mint az ostromlott vár. Aki benn van ki akar jönni, aki kinn van, be akar menni. :D

De hangsúlyozom, ez nem általános, csak ilyenek is vannak.


longdongsilver
#1 (2019-09-13 13:49:26) |
Amiért ez fordítva is megesik... emberek vagyunk, önzőek vagyunk, birtokolni akarunk és leginkább változunk


hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.