hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Fekszem a strandon

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > mediator-xy > 16

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


mediator-xy blogja


Látás-mód
Ez a "*napló*", jegyzetfüzet, azért létezhet, mert van egy, ma már elismert, netes partnerkeresési felület, az "erop", mert regisztrált egy pár, akik együtt, sok éve keresve, tapasztalva, megosztanák élményeiket és mert, talán, vannak itt olyanok is, akik ezt nyitottsággal, élvezettel olvassátok!   :*  :P 
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Fekszem a strandon
#16 (2018-08-07 10:05:33)

A strand füvén hasalva nézegetem a tömeget körülöttünk. Nézegethetnék a hátamon fekve is, de akkor a fák lombjain, az ég kékjén, illetve a tűző Napon kívül más nem akadna a szemembe, így a blog nem is szólhatna másról, mint a leveleken áttörő fénysugarak játékáról...

De éppen nem erről írnék...

Szóval, fekszem a strandon, a párommal együtt és nézelődünk. Mint mindig, mindenhol, kíváncsian, nyitottan másokra. A bennünk élő gyerekkori emlékek hatására várjuk a csodát, az emberi, strand-kapcsolatok kezdeményezésének újraélését. Ki ne emlékezne, (a mi korosztályunkból) hogy mindig otthon maradt valami, amit kölcsön lehetett kérni másoktól. Pumpa, naptej, játékszer, vagy bármi, ami a körülöttünk napozóknál megtalálható volt, de mi az előszobában felejtettünk, mert "jó anyátok" sürgetett apáink szerint! :) :)
Lehetett, kérni, aztán beszédbe elegyedni, közösen időt tölteni, tollasozni, labdázni, pancsolni, egyszóval strandolni. Ez olyan jó emlék mindkettőnk számára, ami máig megmaradt bennünk, s meg is elevenedik, ha újra itt fekszünk a gyepen a hátunkat süttetve. Ezerszer maradandóbb, mint a víz, a part, vagy a napozás, a büfés-kajakóma emléke. 

Fekszünk, nézelődünk, megtehetjük zavartalanul, mert szinte az elsők közt érkeztünk, s kis számító módon a legjobb helyek egyikére feküdtünk, gondolva az egész napos árnyék élvezetére, a zuhany, a büfé, a móló megközelíthetőségére. Lassan benépesül a zöld körülöttünk. Rövid idő alatt minden szabad pléd-hely elfogy, s tudjuk, hogy az általunk kiiktatott hangyák mennyisége okán, a többiek tuti jó helyre feküdtek mellettünk! :D

Mindenki málhával érkezik. Kocsi, talicska, molnárkocsi, guruló napágy, sátor és még ki tudja milyen vízi és egyéb kényelmi cuccok nem kerülnek körénk. Nem egészen két óra után van előttünk két sátor, 4 nagy vendégágy, 5 napozó ágy és rengeteg matrac. ( Hogy mi van mögöttünk, azt nem részletezném, mert arra nem akarnék nézni, de mielőtt valaki szólna, hogy miért nem fordultunk meg arra, írom, hogy szinte ugyanaz a helyzet minden irányban! :(

Döbbenten konstatálom, hogy úgy jártunk mint Kőműves Kelemenné őnagysága, "befalazódtunk". Nem látunk ki és nem látszunk a fűben fekve a plédünkön... Így aztán ismerkedjünk, beszélgessünk, ha tudunk!

A sátrasok a sátorba fekszenek, pusmogásokból halljuk... a napozó ágyasok felettünk 30-40 cm-re kozmálódnak a napon, a székesek mindenkinek háttal ülve zárkóznak be. Nesze neked strandélmény, gyerekkori nosztalgia, nyitottság élménye! :) :) 

Felülünk, aztán úgy döntünk, irány a víz, ott legalább nem leszünk bezárva és hátha... 

Játszani jó... még felnőtt fejjel is. Ügyetlennek lenni még jobb, mert az eldobott frízbit, vagy lasztit visszadobáltatva, talán játékos társakat találhatunk, akikkel bandázhatnánk. Ugrálunk, nevetünk, játszunk, hibázunk és úszunk az eszköz után. Mert talán sejthető, senki nem dob vissza semmit, nem gondolja, hogy ez jó móka, részese lenne a jó kedvünknek.

Néznek, de ha odanézel elfordul, ha nem nézed, lopva bámul, de nem szólna, hogy passzolj ide is, vegyetek be bennünket is.... mint a lakótelepen a lépcsőházban, "kötelező jó napot" és gyorsan beugrás a lakásba, a saját privát szféránkba. Nehogy beszélni, ismerkedni, megismerődni kelljen! Még szerencse, hogy egy lengyel kisfiú vissza meri dobni a játékszerünk, mert így nem kell az anyukájának megmozdulnia! :D

Miért zavar ez az egész ennyire? Miért teszem ezt itt szóvá?

Talán mert ez Berényben történik, az FKK strandon, ahol a társadalom "nyitottabb" része élvezi a "strand-élményt"! Azok, akik vállalják saját, korántsem tökéletes testét és valóját, még ők sem mutatják meg a belsőjüket "idegeneknek". Pedig csak játszani szerettünk volna...kicsit! ;)

Még szerencsénk, hogy mi ketten még tudunk viháncolni, beszélni, nevetni... ott is! :)



3 hozzászólás |

Hozzászólások

pandora
#3 (2018-08-08 21:27:22) |
Tényleg fura, magába forduló világ lett. Nem csak a strandon, hanem mindenfelé.

Talán összefügghet a társadalom szétszakadásával, talán kevesebb erőforrásra több versenyző jut, vagy a zsúfoltság, talán a nagyobb stressz csökkenti a toleranciaszintet...vagy mindegyikből egy kicsi.

Én majdnem mindenhol pillanatok alatt szóbaelegyedek a környezetemmel. Sokat jártatom a szám, alapból is ilyen vagyok, és emiatt gondolom a környezet is felbátorodik. :D 

Ha strandra egyedül megyek, akkor 10 percen belül már nem szoktam egyedül lenni ;) , lehet hogy szerencse kérdése is persze hogy épp hol vagy és kik mentek oda.

De van amikor én is magamba fordulok, főleg a belvárosban közlekedve, az embernek elege lesz a többi emberből. :napersze: 
Lehet hogy aki egy panelban lakik vagy társasházban, összezárva egy csomó más emberrel, és nincs elég szabad tere, az nem kíváncsi a többi emberre. Nem tudom, mert kertvárosban lakom, igazi Lila akác köz ahol mindenki ismeri a többiek egész élettörténetét, és visz a sütiből kóstolót ha sütött.  :vigyor: De ha olyan közel kéne élnem a szomszédaimhoz, mint amilyen a zsúfoltság a lakótelepeken, lehet hogy én se látnám a szomszédaim olyan jófejnek. :/ 

A strandokon meg régen is ment a területfoglalósdi, csak akkor még nem óriás csillámpónikkal meg rózsaszín hattyúkkal rakták körbe magukat, hanem piros-kék pálma gumimatracokkal, hűtőtáskákkal, meg fémvázas textil nyugszékekkel.
De tényleg mintha barátságosabbak lettek volna az emberek egymással...


nincs kép bigboy72
#2 (2018-08-08 10:29:35) |
Megboldogult fiatalságom egyik felismerése volt, hogy a strand bizony kettős funkcióval bír:

- egyrészt lehetőség az üdülésre, aktív (vagy kevésbé aktív) pihenésre
- másrészt egy jókora "húspiac", hiszen a hiányos öltözék miatt itt (jó esetben) van min legeltetnie az embernek a szemeit...  :D 

Az, hogy ki melyik funkcióját helyezi előtérbe, nyilván mindenkinek a magánügye. (Attól, hogy "nem illik" megbámulni a részben vagy teljesen meztelen embereket, még nem jelenti azt, hogy nem teszik azt nagyon sokan. Egyébként miért ne tennék?  ;) Ha valakit felcsigáz az emberek efféle látványa, biztosan nem fogja tudni megállni, hogy ne nézze meg, amit arra érdemesnek tart.)

Hogy jön mindez ahhoz, hogy elszigetelődnek egymástól az emberek?
Szerintem úgy, hogy a fenti két verzió is reláció-függő. Vagyis, amíg a tinicsaj örül, hogy a tinisrác félénken bámulja őt, addig "lepedofilozza" az idősebb korosztályt, ha az véletlenül rajta felejti a szemét.

Vagyis az emberek erősen szelektálnak. Igen, most már abban is, hogy egyáltalán kivel állnak szóba - ami pedig alapesetben egy ártatlan interaktus...

Előtérbe került a szexualitás, és minden egyéb ennek mentén kerül megítélésre. Pl., ha valaki szól hozzánk, nem feltételzzük, hogy a szándékai teljesen ártatlanok, de legalábbis nem veszélyesek.

Engem is szomorúsággal tölt el ez a jelenség. De épp a saját életemből kiindulva azt kell mondjam, hogy a "régimódi", nyitott, de ugyanakkor tisztelettudó kommunikáció olyan szintű érettséget feltételez, ami manapság sajnos sokakból hiányzik.

Minél több ilyen "éretlen" ember van közöttünk, annál nehezebb a másikról jót feltételezni - ennek végül pedig mindenki issza a levét.
aleksandros
#1 (2018-08-07 13:49:47) |
Sok minden megváltozott a 70-es, 80-as évek óta, amikor gyerekként minden nyáron 1-2 hetet Fenyvesen töltöttünk.
Nagyon sok dolog jobb lett, de vannak amik (talán a nosztalgia miatt is) soha nem visszahozhatók.
Szombaton szerintem minden strandon a leírtakhoz hasonló a helyzet (hering party  :D ), ha jó idő várható, de hét közben nagyon kellemes napokat töltöttünk a Balaton körül az elmúlt években.
Igaz, mi nem vágytunk különösebben társaságra a 4 gyerek mellett. (Sőt néha inkább nyugalomra.)
Amúgy tényleg befelé fordulnak az emberek, és lehet egy csomó zavaró dolog, de aki jól akarja érezni magát az nem hagyja ilyenek miatt elrontani a kedvét.


hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.