hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Áldás vagy átok?

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi > 122


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)
	
"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül. 

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”


« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Áldás vagy átok?
#122 (2018-03-19 05:26:19)

Beszélgettem egy férfival. Egy normális, értelmes férfival. Feltett egy kérdést... Mi van, ha minden stimmel, csak a BDSM nem? Ez a legsúlyosabb kérdés ami bennem is zakatol, amióta tudom, hogy ez az én világom. 

Úgy éltem felnőtt életemből 20 évet, hogy folyamatosan azt éreztem, "jó, jó, de valami hiányzik". És sokáig nem tudtam mi ez a "valami". Egészen addig, míg 40 évesen be nem léptem BDSM ország kapuján. Akkor tudtam: "ez az, hazaértem". 

Amikor volt egy BDSM kapcsolatom, tudtam erre vártam, erre vágytam egészen eddig, ez hiányzott, ezzel teljes az életem, hazaértem. De most, hogy egyedül vagyok, újra és újra felmerül a kérdés: mi van ha...? És a válaszom: nem tudom mi van ha... De ez nem igaz, mert valójában tudom: ugyanúgy meglesz bennem az a hiány, ami korábban. 

Érdemes-e, szabad-e feláldozni a legbenső énünket egy egyébként jó kapcsolatért, ha pont az egyik sarkalatos részében, a szexualitásban nem egyeznek teljesen a vágyak? Hiszen ettől még élvezzük a szexet, csak... Súlyos kérdések ezek. Nem vagyok szeretetkurva, soha nem tudtam a szerelemért, a szeretetért hazudni és kevesebbre azt mondani, hogy elég. Nem hinném, hogy most tudnék.

Mi van, ha az illető férfi nem dom és nem szadista, de nyitott a BDSM játékokra és benne van ezekben? Egyszer itt olvastam egy írásban, hogy volt olyan sub, aki "kinevelte" magának a domját a kapcsolatában. Vajon működhet ez? Ő vajon képes szadista dommá válni, hogy ne csupán azért tegye amit tesz, mert én szeretném, hanem mert ő is ezt akarja és élvezi? Kialakulhat-e valakiben, aki korábban ezt nem érezte, az a belső késztetés, ami ehhez szükséges? Hiszen az övé az irányító szerep ebben a játékban, erre képes lehet? Vajon tudnék-e úgy nézni rá, mint domra? Fel tudok nézni rá, tisztelni, ha én nevelem dommá? Vajon lehet boldog egy ilyen kapcsolat? Vagy bármennyire is ígéretes inkább hagyni kell és továbblépni, míg eljön az akire valójában várok, vágyom?

Ha a szexuális késztetésünk nem sorolható be az átlagos "vanília" kategóriába, akkor az vajon áldás vagy átok? 
Áldás, mert olyan magasságokat élhetünk meg vele és általa, melyeket a hagyományos szex során esélyünk sem lenne? 
Átok, mert ennek eredményeként sokkal kevesebb lehetőség áll rendelkezésünkre megismerni olyan embereket az ellenkező nemből, akik hasonlóképpen azt kedvelik, amit mi? 

És az örök kérdés: Vajon felmelegszik-e a testem valaha is újra közepesnél forróbbra? Vajon lesz-e lehetőségem újra lángolni, elhamvadni és újjászületni egy szeretkezésben, egy szerelemben? 

10 hozzászólás |

Hozzászólások

pets
#10 (2018-04-19 12:12:40) |
„Áldás vagy átok?”   Ezt ki dönti el?

Akkor most vegyük is sorba, kezdjük azzal, hogy a közhelyeket söpörjük le az asztalunkról. Máris tisztább a kép, máris nagyobb eséllyel találjuk meg azt, amit keresünk.

Másod soron rögzítsük azt a tényt mely szerint a döntéseinket mi magunk hozzuk meg, és itt vegyük ki a képletből a változók egy részét, vagyis azokat az elemeket, melyek nem belőlünk fakadnak, melyekre befolyással nem élhetünk. 

Ezzel meg is volnánk, akkor most tegyük fel magunknak ismét a kérdést. Amennyiben a válaszunk az, hogy átok, sajnos a hiba bennünk van, mi magunk idézzük elő ezt a tragédiát.

Ellenben ha a válaszunk áldás, akkor ennek az egésznek a ragyogása belőlünk fakad, ragyogni pedig mindig, mindenhol lehet, csak így kell szemlélni világunkat, ennek megfelelően kell élnünk.

Mindenkinek tudomásul kellene venni, az életünk főszereplői mi magunk vagyunk. Minden más benne csak kellék, rajtunk múlik hogyan sáfárkodunk az élet adta dolgokkal, és ezzel válasszuk az örök ragyogást, vagy orcánkon a szomorúság, bánat, kudarc fog mély barázdákat szabdalni, majd ráncos megtört vén emberként távozunk az Örök Vadászmezőkre.

Sokszor megeshet, hogy dilemmázunk dolgokon, most azon morfondírozunk, hogy áldás vagy átok. Ám sokszor nem látjuk meg, hogy ez a doboz szűk lett számunkra, innen nem érhetünk el már olyan dolgokat sem mely csak egy pillanatnyi gyönyört ad. A doboz méretét pedig agyunk határozza meg, nem a világ, amelyben élünk.

Kinevelni egy domot, miért is olyan szörnyű ez? Mert megszületik bennünk az a kérdés, hogy *„Ő vajon képes szadista dommá válni, hogy ne csupán azért tegye amit tesz, mert én szeretném, hanem mert ő is ezt akarja és élvezi?”* A pakli kártyát a kezünkbe vesszük, hogy építünk egy hatalmas várat, aztán mégse tesszük meg, mert összedőlhet! Akkor most ne csináljuk, ne építsünk kártyavárat? Csak a vár okozhat számunkra örömet, maga az építés, ahogyan eljutunk a csomag paklitól a kész kártyavárig, abban nem is létezhet az öröm? És ha összedől mielőtt felépülne, akkor is juthatott sok apró öröm a folyamat alatt. Vagy azok értéktelenek számunkra?

Aprócska kitérő!
Arra eszmélek, hogy fekszem egy ágyon. Csak fekszem magatehetetlenül. Látom a fehér mennyezetet, a már-már unalmas hangulatát megtöri a sok helyen leesni akaró vakolat. De csak csüng ott, mintha várna valamire. Körülötte szürke, értelmezhetetlen mintázattal felruházott beázási foltok sokasága. A fehér falakat mocskos, porlepte csempék teszik változatossá, melyeken már látszik a háborút megélt idő mély nyoma is. Az állott levegő dohos mivoltját valami vegyszer émelyítő szaga zavarja meg. Kering szüntelen, és akaratom ellenére is ráncolja a már élet gyötrelmeitől megfáradt homlokom. Az ablakon egy szakadt, meggyűrt sötétítő. Be van húzva. De hiába, mert egy aprócska szakadáson akkor is beszökik az élet sugara. A levegőben apró porszemek vidáman, fesztelen táncolnak a nap meleg sugarában fürdőzve. Biztos a város beszűrődő nyüzsgő zaja adja a ritmust táncukhoz. Porszemek akarok lenni, táncolni akarok, érezni akarom ahogy a nap hosszasan cirógatja arcomat. De csak fekszem magatehetetlen, könnybe lábadt szemmel, és szüntelen azon rágódom, miért? Hallom, hogy testvéreim, gyermekeim, unokáim zokognak körülöttem. Fogják a kezem, a reményt érzem érintésükben, nem akarják hogy elmenjek. Csak fekszem magatehetetlen, és már nem tudok adni nekik semmit. Egy halvány mosollyal sem tudom már megajándékozni őket. Csak tehetetlenül fekszem, nem jut eszembe semmi, ami mosolyra húzná a szám. Ami igazolná nekik, hogy boldog vagyok, hogy bár már csak egy pillanatnyi időm van, de ennek a pillanatnak is tudok örülni. Nem tudok mosolyogni. Hiába e pillanat, csak tehetetlenül fekszem és hagyom futni. Egész életemben hagytam. Sosem ragadtam meg, talán sosem akartam, hogy az enyém legyen. Csak vártam valamire, mint a csüngő vakolat a mennyezeten.

Ez is lehet az általunk választott életkép, de sokkal inkább elgondolkodtató az, ha vágyunk valamire, akkor hagynunk kell-e futni minden mást. Mi az, ha nem a tökéletlen világ, amit vágyainkkal, elvárásainkkal építünk magunk köré. Majd eltelik egy kis idő és azt vesszük észre, ez dög unalom és minden sivár. Mindig tudjuk mi fog történni, mindig az történik amit mi akarunk, csodálkozunk, pedig mi tehetünk róla, mert vágyainkkal, elvárásainkkal építkezünk.

Hagy idézzem a nagymamámat, aki aprócska unokáját már az életre tanította. Ő azt mondta nekem, *„gyermekem, ha párt választól magamnak csak egy dologra koncentrálja. Ne engedd, hogy szépsége, bája és a vágy elvakítson. Keresd a hibáit, ha azokat megtaláltad mérlegeld, tudod e tolerálni azokat. Ha nem, akkor csak szerelmeskedj vele amennyiszer csak akarsz! Ha igen, el tudod fogadni a hibáit, akkor ragadd meg, soha ne engedd el, ő lesz az életed!”*

Az esőt nem szeretjük, a napsütést igen, de szivárvány csak akkor van, ha napsütésben esik az eső. A világ tökéletlennek gondoljuk, ám mégis tökéletes, minden jó és kevésbé jó dologgal együtt. A hiba bennünk van, mert hátat fordítunk az esőnek, a nap felé fordulunk, viszont így nem gyönyörködhetünk a szivárványban, azt csak akkor láthatjuk, ha most nem a nap felé tekintünk.

Az életünket mi írhatjuk, mi vagyunk benne a főszereplők, de a világ nem rólunk szól. Meg kell tanulnunk igazodni hozzá, hogyan éljünk benne, el kell fogadnunk a kevésbé jó dolgokat is miközben felfedezzük benne a szépséget, a gyönyört. Ha nem törünk ki a dobozból, ha vágyaikon túl nem használunk más dolgokat, ha nem adunk magunknak esélyt arra, hogy csak egy másodpercnyi gyönyört is bezsebelhessünk, akkor vajmi kevés esélyünk lesz mosolyt adni az utolsó pillanatunkban.
ducinyuszi
#9 (2018-03-25 17:19:34) |
*pandora: *

Értem természetesen amit írsz, hagyományos esetben ez maximálisan így is van. :) 

Persze van olyan, hogy valaki később ismeri fel magában a dom-ot, bár akiben benne van ez a késztetés, azért általában legkésőbb a 30-as évei környékén rátalál. 

A bökkenő amin elgondolkodom, hogy ahhoz, hogy beleszeressek az illetőbe úgy van ahogy írod, olyan egyénisége kell legyen, amit kedvelek, amibe beleszeretek, ez alap. Na ez egy domináns férfi (ideális esetben dom) személyisége, számomra ők a vonzóak. Akkor valahol mégiscsak kell, hogy olyan legyen. Még ha nem is dom, mert nem ismerte fel még magában, de mindenképpen domináns. 

Az igazi sub-ság lényege pont, hogy egy életben egyébként erős, önálló, komoly döntéseket hozó, ember (nemtől függetlenül) a szexben akarja megélni a gyenge oldalát. A nő is ezért sub. Én is ezért vagyok az. ;)

De a dom férfi más, ő domináns az életben és domináns a hálószobában is. Nehéz ezeket az embereket ránézésre megkülönböztetni. Rólam is az esetek 99 %-ában azt gondolják, domina vagyok. :D Pedig nagyon nem, pont az ellenkezője. A határvonalak nagyon vékonyak. ;) 


pandora
#8 (2018-03-25 14:04:14) |
#ducinyuszi: 
Szerintem ha beleszeretsz valakibe, eléggé leszarod hogy született dom-e. :)
Az életünk kis (bár fontos) része a szex.

Attól függ, hogy valaki alkalomszerűen, vagy rövidtávra, hosszú távra, esetleg életre szólóan keres. Más-más tulajdonságok fontosak.
Egy alkalmi flörtnél az elsődleges hogy külsőleg és szexuálisan olyan legyen, ami pont kell nekem. :) De sajnos általában emberileg épp ők azok, akik baromira nem felelnének meg.

Hosszabb távon viszont nagyon fontos a személyisége. Hogy valaki szexualitásában született dom-e, azzal azért vitába szállnék, hiszen - ahogy mi is néha 40+ fölött kezdjük igazán megismerni magunkat - ez előfordulhat a férfiakkal is. Azért ne felejtsük el, hogy a kisfiúkat arra tanítják, hogy a nőket nem szabad bántani. Az a fajta finom érzékenység pedig, hogy bántás és bántás között különbség van, tuti nem alakul ki 20 évesen. :) 

Én azt tapasztaltam, az hogy az életben ki hordja a nadrágot, ki mennyire domináns és határozott a hétköznapokban, nemigen függ össze valakinek a szexualitásával. Sőt! A legtöbb szub pasi az életben vezető pozícióban van, hatalommal rendelkezik, nagy felelősséggel járó munkát végez.

Ha mindkettőben igények vannak, akkor ha készet akar az ember lánya, ráadásul hosszú távra, akkor valóban fel van adva a lecke, az tuti. :) De ha hosszú távra keresnék, nekem a személyisége, és az érzéseim iránta lenne a döntő, nem a konkrét és kész szexuális beállítottsága.
ducinyuszi
#7 (2018-03-20 22:31:02) |
*esther: *

Pontosan érted (mint általában...  ;) ). Mindig azt vallottam, hogy a dom születik. Azt tanulni nem lehet. Persze a BDSM-et lehet sőt kell tanulni. De pont amiről írsz, a belső késztetés, az velünk születik. Mert akkor hiteles, akkor tudom elhinni, hogy amit tesz velem nem egy felvett szerep, hanem belülről jön. És élvezi! Ez nagyon fontos, hiszen ne csak azért tegyen meg nekem bármit, mert én akarom (persze ez is fontos), hanem mert ő is akarja. 

És mi van a határok tágításával? Hiszen a BDSM fontos része, hogy ne csak az legyen amit én akarok, hanem hogy neki is legyenek ötletei, vágyai, amiket szeretne megélni velem. Ha én tanítom, akkor ez hogy működik?

Fogalmam sincs, milyen lehet egy olyan kapcsolat, ahol "kineveli" valaki a domját. Talán működik, ahogy az a másik sub is írta anno. Vagy ahogy pandora írta. De egy dom és egy domina egy kicsit mégis más, úgy gondolom. Hiszen egy domina szerintem, nem olyan kapcsolatban él a párjával, hogy ő hordaná a nadrágot mindig (persze tévedhetek, csak logikusan gondolkodom). Míg egy domnak sok olyan emberi tulajdonsága is kell, hogy legyen, ami miatt domnak hívhatjuk. Én így érzem. 

Ezért is merültek fel bennem ezek a kérdések. Választ még mindig nem tudok, csaponganak a gondolataim ekörül jó ideje már. De remélhetőleg idővel erre is kapok választ. ;)  
esther
#6 (2018-03-20 15:31:03) |
A témához: 
Pontosan tudom, miről írsz. :) Az a fajta hiányérzet, amiről nem tudod pontosan, hogy micsoda, csak amikor váratlanul megkapod, akkor érzed, hogy ez az a valami, ami még hiányzott-ismerős.
A felismerés, és a csodálattal, az újdonság varázsával megnövelt izgalom, libidó, és persze orgazmus is, ami ezzel együtt jön és jár :)  ...
De ez viszont csak akkor működik, ha valakiből ösztönből jön. Ha ilyen a lelkülete, a személyisége, a szexualitása-azaz, ha az izgatja, hogy domináns, vagy hogy szadista.

Én azt gondolom- és tapasztalatok alapján gondolom így- hogy valaki csak akkor hiteles benne, ha a szexualitása ez, azaz a BDSM-ben él. Ha megpróbálod úgymond "kinevelni"..  :napersze: ki tudja, lehetséges hogy sikerül. De vajon számodra akkor* hiteles *lesz a "szerepében"?
Azért vélem, hogy te is szkeptikus leszel, mert én  így éreztem -hogy értsd: azt tapasztaltam az elmúlt kapcsolataimban, hogy  mindig az óhajom-sóhajom szerint történt minden, lesték minden kívánságom, a tenyerén hordott minden partnerem-ami lássuk be így normális. :)  És ha pl  megkértem az aktuális partneremet, hogy tegyen ezt vagy azt-olyasmit, ami szokatlan, intenzívebb, erőszakosabb teszem azt- attól tartottak megaláznak, vagy fájdalmat okoznak vele, kvázi láttam  rajtuk azt, hogy nem esik nekik jól azt a bizonyos dolgot velem/nekem megtenni... 
És  biztosan te is tudod milyen az, amikor nem vágyat, nem kéjt, nem izgalmat, hanem kétségbeesést látsz  a szemekben. :/  Hát az fullra nem izgató. :) 
( persze, persze, a fiúkat kicsi koruktól arra nevelik hogy a lányokat nem bántjuk-és ezt sokuk bántásnak veszi.

Mígnem egyszer csak olyan férfivel találkoztam,hogy megtapasztalhattam azt az érzést, amiről te is írsz.    ( megjegyzem álmomban sem gondoltam volna róla, hogy ő ilyen szexualitással bír-mert hogy nem kérkedett, nem dicsekedett, sőt mi több, egyáltalán nem taglalta a szexualitását. Bezzeg, amikor konkrétan ilyen irányban keresgéltem...ajj, de beteg emberek jelentkeztek, és mind áldomináns, hiteltelen alaknak bizonyult, mindig kiderült róluk).
Szóval találkoztam vele.. :)  
Jött a  felismerés, és az élvezet a köbön! :P  De csak ez,és semmi más. Ez a sava-borsa a kettőnk kapcsolatának, és itt be is fejeződik. Nincs benne több,de nekem nem is kell az a több. Mert azt egyrészt ő nem képes megadni, másrészt én sem akarom, hogy megadja. Ellenben nyilvános helyen nem merünk találkozni. Szerintem ezzel mindent elmondtam. :pirul:
Tudom, miért él(t)em meg ilyen észtvesztően jó szexnek a vele való együttléteket-mert hiteles a szerepében, magyarul: mert ő ilyen. Egy született dom.  
esther
#5 (2018-03-20 14:50:00) |
#analvagyo: 

Most komolyan itt teszed fel a kérdésedet??  :o Sokkal mélyebb, őszintébb gondolatok vannak ebben a posztban,és elmélyült beszélgetés folyik, mint sem a te hajlamaidat tárgyaljuk ki.. :/ 
teszt-o-szteron
#4 (2018-03-20 10:15:32) |
#analvagyo: 

természetesen az.
analvagyo
#3 (2018-03-20 04:01:30) |
Ha engem felizgat az,hogy mondjuk elverem egy fiú seggét,vagy a zacskóját,az beteges?
amerikai-pite
#2 (2018-03-20 01:24:33) |
ha nagyon lassan vezeted rá arra, amire vágysz, lehet, hogy a te örömed inspirálja őt, de mivel a BDSM (gondolom én) lelki beállítottság kérdése elsősorban, lehet, hogy megfeneklik a kísérlet, talán éppen miattad, mert nem hozza azt  szívből, aminek alá akarod rendelni magad, oszt csak egy hobbi-domot tud hozni, amiről már tudod, hogy nem elég neked...
pandora
#1 (2018-03-19 08:58:06) |
Nagyon érdekes kérdések! Egyre válaszolnék, ahogyan én látom ezt.

Egy viszonylag kényelmes nézőpont, hogy várjunk arra a férfire, aki pont olyan, már készen van, éppen az jelenti neki a legnagyobb élvezetet ami nekünk, pont azt élvezi amit mi szeretnénk, még a gondolataink is stimmelnek. :) 

Még ha eltekintünk az egész BDSM-től, ez még akkor sem műxik. Ennek az esélye önmagában is csekély, hát még a külsőleges és személyiségbeni elvárásainkkal együtt...a szexualitás egy állandóan formálódó, nagyon képlékeny valami, ahol mi is és a partnereink is folyamatosan tanulnak, formálódnak, alakulnak, egyre többet fedeznek fel másokban és magukban. Egy minőségi szexuális kapcsolathoz BDSM nélkül is rá kell hangolódni a partnerre, mert (legalábbis én így tapasztaltam) nincs két egyforma férfi. Ami az egyiknek jólesett, az a másiknak nem vagy nem pont úgy. Ha a másik félnek az ember élvezetet akar nyújtani (és nyilvánvalóan egy egymást szerető kapcsolatban akar), akkor ki kell tapasztalnia a másik ember érzeteit, válaszait a különböző ingerekre, a vágyait, a küszöbeit. 

A BDSM és a normál vanilla között, ahogy a különböző ágak között sem, nincs éles határ. Ha kicsit szorítok meg egy herezacskót az még nem cbt, ha nagyon, az már igen? Mi a kicsit, mi a nagyon? :) Szubjektív. Mindenkinél más. Van akinél már az BDSM, ha a partnere beöltözik lakkba és lóbál egy korbácsot, vagy kikötözi és különben tök ugyanúgy szexelnek mintha nem lenne kikötözve. :) Van akinek meg 8-10 tű a heréjébe az alap, és efölött kezdődik a BDSM. :) Van akinek a technika okozza az örömet, van akinek a pszichológia. Minden partnerre rá kell hangolódni, mindenki más. És akkor még az is különböző, hogy merre szeretne vagy képes fejlődni. Szerintem egy minőség fölött nincsenek általánosságok, csakis személyek vannak.

Ha valakivel amúgy minden oké, és érzelmek is vannak, akkor elkezdődik az egymásra hangolódás. Azt szoktam mondani, az első szex nagy durranás mindenképpen (tök mindegy hogy vanilla-e), mert újdonság varázsa van, utána következik 10-20 alkalom, amin utólag nevet az ember, legalábbis ahhoz képest, ami az után kezd kialakulni, amikor már jobban érzik egymást a felek. És ebből a szempontból szerintem nem múlik semmi azon, hogy az illető dom vagy nem dom volt az előző kapcsolataiban. Bőven elég, ha nyitott, érzékeny, és intelligens, a kommunikáció pedig őszinte. Akkor ráérez a rezdülésekre. Ha érzelmileg is kötődik, akkor pedig élvezi is az utazást.

Én jártam ennek a problémának a másik oldalán. :) Egyszer megismerkedtem egy férfivel, aki baromi vonzó volt számomra, testileg és agyban is. Erősen mazochista szubmisszív érdeklődése volt. Mivel én azt se tudtam, eszik vagy isszák az ilyeneket, nem nagyon foglalkoztam a dologgal. De éreztem hogy nem nyújtom neki azt amire vágyik. (Ő viszont nyújtotta ami nekem bejött, azért bevallom ez kellett a lelkesedésemhez.) ;) Sok beszélgetés, közös filmnézés, rengeteg netes olvasás után óvatosan megpróbálkoztam ezzel-azzal. Amiknél úgy éreztem hogy pattannak a szikrák, azt fejlesztettem, bátrabb lettem, variáltam, és nagyon élveztem a sikert. :D Elkezdtem őt óvatosan kitapasztalni, nagyon figyelni rá, a reakcióira, a határaira. Végül úgy 2 év (!) alatt eljutottunk oda, hogy kinevelte a domináját. :D Olyasmiket csináltam (méghozzá élvezettel), amikről sosem gondoltam volna hogy ilyesmit tennék, mindezt nagyon határozottan és magabiztosan, és még ő is tanult tőlem új dolgokat. :) 

És amit ebből ki akartam hozni, hogy ettől nem lettem önmagában domina, mert amit a legjobban megtanultam, hogy (főleg a valóban erős, fájdalmas, sérülésveszélyes dolgok esetén) mindenkinek a határai abszolút személyre szabottak, és azt nagy óvatossággal, figyelemmel, tisztelettel, együttérzéssel és szeretettel kell kitapasztalni, lassan lehet felépíteni. Egyensúlyozás egy vékony határon, ahonnan mindkét irányban minimum kiábrándító nagyon kitérni, egy rossz lépés és összedől az image. :)

Vagyis tök hiába dom vagy domina valaki, az baromira a szub személyére szabott. Csakis a dom/domina saját partneréhez szabott, nem csereszabatos. Egy másikat megint hónapok vagy évek kitapasztalni, megérezni a gondolatait, a reakcióit. Ezért aztán, még ha technikailag "képzett" dom vagy domina is valaki, szerintem az messze-messze nincs, nem is lehet készen és nem fog tudni rutinból ilyesmit bárkivel tenni! 

Ebben a műfajban mindenképpen óriási türelemmel és nagyon kis lépésekben lehet csak haladni, különben üres látványcirkusszá, tesco gazdaságos műmájerkedéssé változik egy öncélú, önző megnyilvánulás. A sietség, a bizonyítási kényszer, az elvárások ebben nagyon ártalmasak. A kulcs (oda-vissza) a másik ember nagyon mély megismerése, egy felfokozott figyelem, amitől ez a speciális önzetlen önzőség annyira hiteles lesz, hogy felépül az a rengeteg plusz érzés. 

Ezért aztán szerintem a legfontosabb maga az érzelmi kapcsolat, és ha az rendben van, akkor érdemes esélyt adni a BDSM-nek is. :) A türelem mindkét részről fontos összetevő.













A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.